El Camino - 10. nap

2019.04.07

Santo Domingo de la Calzada - Belorado 22.7 km, szintkülönbség 700, elégetett kalória 900, 6 óra

Emlékeztek, amikor áprilisban gyerekként hógolyó csatáztatok és élveztétek a fűtött lakás melegét, ameddig jégeső kopogott a háztetőkön? Hát én sem.

Ma az a megtiszteltetés ért, hogy nem csak elmesélhetem milyen napom volt, de meg is tudom mutatni. íme:

Ennyit láttam egész nap a kapucnimból kikukucskálva, meg a cipőmet. Szörnyű nap volt. Egész végig esett, fújt a szél és hat fok volt. A lábaim lefagytak, a kezem annyira lehűlt, hogy nem tudtam fogni vele és biztos, ami biztos egy kamion is rám tolta a vizet.

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a reggellel vagy inkább a hajnallal, mert 5-kor magától kipattant a szemem. Gondoltam élek a lehetőséggel és korábban elindulok. Aki ismer, tudja, hogy olyan hangtalan és csendes vagyok reggel, mint egy elefánt. Minél jobban vigyázok, hogy ne keljen fel senki, annál nagyobb zajt csapok. Ahogy léptem le, óvatosan, az emeletes ágy lépcsőjéről, lecsúszott a lábam és a másik ágyba beverve a fejemet landoltam a földön. Akkor sem tudtam volna nagyobb csörgéssel, zörgéssel lenni, ha kifejezetten ez lett volna a célom. Sötét volt még, de a zarándoktársaim szemében a haragtól gyúlt lángok fénye megvilágította a szobát.

Volt köztetek, aki megkérdezte milyen felesleges dolgot mondanék, amit most már otthon hagynék.

Hát van pár dolog, de ami teljesen felesleges az a dezodor. Ez nem egy Rexona reklám, ahol a csaj, nagyon életszerűen, a sivatag közepén rendezi le a napi futását és a pipa, ahol befújták csodák csodájára száraz marad. Azt a deot még nem találták fel, ami ekkora távot megtéve is hatásos. Mi helyettesíti? A zuhany. Minden napnak az a legjobb része, a forró zuhany. Már amikor van meleg víz, de hallani fogod már a szállások előterében, hogy az adott helyen van-e. Ha hangos nyögéseket hallasz, akkor van, ha szisszegéseket, akkor nincs.

A koreai srácon túl, a kínaiak a másik rejtély számomra. Fele akkora táskáik vannak, mégis bármit előrántanak belőle. Hosszabbító, komplett hat fogásos vacsora, hajszárító, laptop, három fajta fényképezőgép, egy dupla ajtós szekrényt megtöltő ruhatár, smink, körömlakk, gyógyszertár, atomerőmű, bármi. Miután ezt megállapítottam magamban, találkoztam egy amerikai házaspárral, akik meg hamburgert vettek elő egy pihenő alkalmával a zsákból. Teljesen elszomorított milyen unalmas táskám van. A legizgalmasabb dolog benne egy csomag papírzsebkendő. Kezdek irigykedni a Pamplonában megismert guminős srácra.

Reggel betértem az első helyre, ahol megihattam a kávémát. Szokott rövidzárlat lenni az agyamban, főleg, ha még korán van. Pl. a volt főnökömnek két neve van. Attila és Miklós. December elején odajött hozzám a kolléganőm, hogy hatodikán névnapja lesz Attilának, adjak bele a közös ajándékba, erre visszakérdeztem, hogy december hatodikán van Attila?

Na ilyen rövidzárlat volt ma reggel is az agyamban, amikor szürcsölgettem a kávémat és elkezdtem tervezgetni a napot: leviszem a Dominót a Duna-partra, feltetetem a nyári gumikat a kocsira, megkérdezem a Györgyit van-e kedve beülni a 3 királyokba egy bambira..stb. Megittam a kávémat és már néztem is körbe hol a "Szexmachine" feliratú hámja a Dominak, amikor visszakapcsolták az áramot a fejemben... olyan érzés volt, mintha teleportáltam volna.

A rossz idő és a reggeli szabadesés ellenére, azért befészkelte valami jó is magát a napba. Battyogtam a szokásos tempómban az esőben, amikor meghallottam egy magyar mondatot:

- Jegyeket, bérleteket

Már el is kezdtem kutatni az övtáskámban, hogy átadhassam, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy 800 km-es zarándokúton elkéri egy ellenőr a bérletemet, amikor kapcsoltam, hogy mi van?!

Egy magyar nő volt az, Amerikából. Azt mondta látta a kagylómon a magyar zászlót és volt ellenőrként kötelességének érezte elkérni a bérletemet. Utólag szerintem megbánta, hogy elmondta honnan jött, mert én is szeretnék egyszer illegális bevándorló lenni az USA-ban, minden álmom, hogy Robert Downey Jr. spanyol kertésze legyek, ezért 1000 kérdést tettem fel neki a zöldkártyával, a kinti élettel, munkalehetőséggel kapcsolatban. Elmondta, hogy 5 éve él kint, zöldkártyát egészen addig, ameddig meg nem házasodott nem látott. 20 000 dollárba került, hogy egy amerikai pasi elvegye. Két évig eljátszák, hogy együtt vannak, aztán elválnak. Annyira elérzékenyültem a romantikus törénet hallatán, hogy el is morzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. Olyan szép, amikor megtalálja a zsák a foltját, a 20 000 dollár a gazdáját.

Mentünk az esőben egy darabig, de Ő Viloria de Rioja-ban megállt, azt mondta elég volt a mai időjárásból egy ideig. Ezen felbuzdulva meg is néztem gyorsan, mikor lesz vége az esős, hideg időnek, elvégre mégiscsak egy mediterrán országban vagyok. Nem kellett volna...jövőhét vasárnapig ez lesz. Havazás, jeges eső, cunami.

Amikor beértem Beloradoba, elállt az eső. A szállás éttermében ülők csak azt látták, ahogy toporzékolva anyázok. A nyaralások alatt esik az eső, de aznap, amikor haza indulsz kisüt a nap. Amikor sietnél a munkába, akkor fogsz ki minden buszt, öreg nénit a zebrán és az összes IFA-t az úton. Mindig abban a sorban állsz a Sparban, ahol számlát kérnek és minden létező kedvezménykártya a birtokukban van, egész út alatt esik az eső, de amikor beérsz Beloradoba eláll. Nekem senki ne monjda, hogy ez véletlen.

A szállásra betérve könnybe lábadt szemekkel vettem tudomásul, hogy nem csak a radiátorok melegek, de még kandalló is van. Minden cuccomat ledobtam a földre és ott álltam legalább fél órát előtte. Ez idő alatt négyszer jöttek oda hozzám, hogy szeretnék megmutatni hol lesz az ágyam és én mind a négyszer közöltem, hogy itt.

Átjöttem enni egy menüt, miután lepakoltam a táskámat és rátettem a radiátorra száradni a ruhámat. Most megint itt állok a kandalló előtt és lassan szerintem sejtik, hogy nem vicceltem...

Örömmel értesítelek benneteket, hogy a gyakori kérdések menüpont mostantól elérhető: Gyakori kérdések - El Camino

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon