El Camino - 13. nap

2019.04.10

Burgos - Hontanas 31,5 km, szintkülönbség 400 méter, elégetett kalória 1600, 10 óra

Időjárás:

A tegnapra azt mondtam szörnyű. Hát ezt nem gondoltam át, ugyanis a mai volt a csúcs. Legalábbis remélem, hogy mostantól jobb jön, mert 3 napja lehajtott fejjel, átfagyva élvezem a tájat.

Először csak eső esett, aztán elkezdett havazni, majd ezek kombinációja és, amikor nevetve felordítottam az égre, hogy - csak ennyit tudsz? - , elkezdett fújni a szél. Minden ruhámat magamra vettem és esőkabátban voltam végig, mégis bőrig áztam. A szó szoros értelmében. Vizes volt a bőröm. Mindenem elázott. Még a bugyim is, amit 40 fokos melegben nagyon élveztem volna, de 2 fokban, szeles időben, mire beértem Hontanasba, nem éreztem semmimet. Hála az égnek a tédeim is elfagytak, így azok sem fájtak.

Sport:

A koreai és az olasz csapat feladta a versenyt. Döntésüket azzal indokolták, hogy nem a téli olimpiára készültek. Anglia várakozó állásponton van, ha holnap is ez lesz, tőlük is búcsúzunk. Magyarország fontolgatja a rossz időjárási viszonyok miatti pár nap pihenőt.

Hírek:

Az első napon említett két eltűnt férfi azóta sem került elő és a tegnapi hó -és szélviharban még egy embernek nyoma veszett.

Most egy random cukiság, mert a kiakadás mérőt a sok gyilkosság, rablás, erőszakolás után a híradó végén mindig ezzel kompenzálják:

Pár nappal ezelőtt elfelejtettem írni nektek egy családról. Szociális családmodell: Anyuka, Apuka, gyerek(lány).

Feltűnt, hogy mindennap csak a csajok hátán van táska, a pasi mindig pásztorbottal, akarom mondani, túrabottal halad mögöttük, tehermentesítve.

Gondoltam, ha melléjük érek, úgyis szóba elegyedünk és akkor lesz lehetőségem erre terelni a témát.

Megkérdeztem, hogy is van ez. A lányok telizsákkal, a férfi egy bottal a kezében. Erre a válasz:

- Hát nem vagyok hülye, hogy cipeljem! Annyi cuccom van, amennyi a lányok táskájában elfér.

- Miért nem veszi át valamelyiktől a terhet?

- Az előbb mondtam. Te is örülnél neki, ha lenne, aki cipelné. Pl. ha lehetne venni az út szélén egy embert, akinek ez lenne a dolga, te is biztosan vennél.

- Egy eltitkolt vágyam válna valóra, ha rabszolgák, ostorral a kezemben, bőr ruhában, úrnőnek szólítanának, de vannak erre alkalmas helyek Budapesten, azonban embert a Caminon nem vennék. Egyébként is nagy felelősség. Orvoshoz kell vinni, etetni, itatni, gondozni...

- Egy barátom hazájában ez mindennapos dolog.

- Az emberkereskedelem?

- Igen. Szegény családok eladják a gyerekeiket. Már 50 000 eurótól lehet kapni.

- Ha nem haragszik, nem élek a lehetőséggel. Buen Camino!

- Buen Camino!

Ballagtam tovább ezen elgondolkozva, hiszen ennyi pénzért egy emberhez hozzájutni még manapság is alkalmi vétel, erre egy újabb családot láttam, akiknél a két nő vitte a zsákot a pasi meg csak bottal a kezében bandukolt. Mellettük már szótlanul elmentem, mielőtt még szomorúbb képet kaptam volna a világról.

Hiába a rossz idő, a madarak nagyon kötelességtudóan és kitartóan csiripeltek ma is, bár ilyen körülmények között inkább gúnyos nevetésnek hatott, mint tavasz csalogató dallamnak.

Még a Camino szerelmes párja is egymástól távol, ki-ki a saját tempójában haladt. Azért hívom őket így, mert folyton cuppognak. Nem tudsz velük beszélgetni, mert lehetetlen küldetésnek bizonyul számukra, legalább egy mondat erejéig nem egymás szájában lenni. Mindenhova együtt mennek, kézen fogva. A WC-re is elkísérik egymást. Amikor egy szálláson alszunk, egész este egymáson fekszenek, susmorognak és minden kimondott szót egy cuppanás követ. Erre még Nicholas Sparks is azt mondaná, hogy sok, de úgy tűnik az idő még ezt a lángoló szerelmet is képes volt egy időre jegelni.

Annyira gyorsan kapkodtam a lábaimat, mondván, minél gyorsabban megyek, annál jobban fűtöm magam, hogy 2 óra alatt Rabé de las Calzadasba értem. Megfordult a fejemben, hogy rendben van, ennyi volt, mára 12 km után be is fejeztem, de csak egy kávézó volt nyitva, ahol két koreai üldögélt a kávéjukban elmerengve.

A pultos lány meglátott és azonnal hozott nekem egy jó forró levest, teljesen ingyen. Nem tudom mit ettem, de finom volt. Szóba elegyedtem a fiatalabb koreaival, aki elmondta, hogy régimódi családból származik, ahol már előre megvan ki-kivel fog összeházasodni. Kérdeztem, hogy az esküvő előtt lefeküdhetnek-e mással. Azt mondta nem, de sokan megszegik, mondván úgysem derül ki. Gyerekkoruk óta barátok a jövendőbeli nejével és elhatározták, hogy az ő gyerekeiknél már nem ez lesz a módi. Elmeséltem mit tennék, ha engem kényszerítenének erre (Itt hozzáteszem, más amikor ilyen családba születsz), majd közölte, hogy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetnének, ha a családjuk tagja lennék. Én ezt bóknak vettem.

Miközben beszélgettünk, rátettem a radiátorokra minden cuccomat, így, amikor nekivágtam újból az útnak, legalább 5 percig száraz voltam.

A 6000 Ft-os kínai Joom.com-ról rendelt túrazsákom a vártnál is jobban teljesít. Nem ázott be ennyi eső és hó után sem, miközben a szálláson egy angol pasi a 45 000 Ft-nak megfelelő összegért vásárolt, minden oldalán "Waterproof" felirattal ellátott zsákját a radiátoron szárogatta.

A halózsákomra, hogy ma ne ázzon el, kiloptam a kukából a szemetes zsákot és azt húztam rá, ha esetleg más sem készül egy mediterrán országban, a tavasz közepén ilyen időre, azoknak javaslom ezt a megoldást. Ha nem vízálló a táska, arra is rá lehet húzni egyet.

A szállásra beérve első dolgom volt csekkolni van-e forró víz és volt! Az ember az út alatt lejjebb adja az igényeket, már pusztán a forró víztől is boldog vagyok. Lezuhanyoztam úgy egy óra alatt, majd amikor ki akartam teregetni a ruhákat a radiátorra, szomorúan tapasztaltam, hogy hideg az összes. Eddig úgy gondoltam, 5 és 10 euró közötti szállásért cserébe, igazán pofátlanság panaszkodni, de a mai nap után nem bírtam a véremmel, hiszen szárítógép sem állt rendelkezésre, emiatt a következő napot vizes ruhával kellett volna kezdenem. Lementem és megkérdeztem 2 fokban miért nincs fűtés. A recis a nemi szerve ritmikus húzogatásával akarta megoldani a problémát, amit én nem láttam célravezetőnek, ezért közöltem, ha nem kapcsolják be a fűtést, én fogom megoldani a meleg kérdését egy brooklyn kályhával a szoba közepén, aminek a tüzét a bútorokkal fogom életben tartani.

10 perc múlva forró volt a radiátor. Egy norvég srác kiröhögött, amikor meglátta, hogy a táskámon ott lóg a napelemes töltő...a remény hal meg utoljára.

Ha a mai és az előző két nap után sem leszek beteg, akkor sosem, bár érzem, hogy lüktet a fejem, de az a folytonos szembeszéltől is lehet. Reggelre meglátjuk. Mostanra mind a két térdem bedagadt és akkor is fájnak, ha nem mozdulok csak levegőt veszek. Nem tesz nekik jót ez az idő, de alkalmazom rajtuk a katasztrófa koktélt:

- Ráolvasás

- Bika herezacskójából készült japán csodaszerek

- Szentelt víz

- Izomlazító

Bár ez utóbbiban nem nagyon hiszek...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon