El Camino - 14. nap

2019.04.11

Hontanas - Boadilla del Camino 28.5 km, szintkülönbség 800 méter, elégetett kalória nem tudom, mert lemerült az okos óra, 7 óra

Már két hete úton vagyok! Olyan mintha csak pár nap lett volna.

Éjjel felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Az ilyen esetekre tettem fel 2 könyvet PDF-ben a táblagépemre, de én olvasás közben szeretek csipegetni. Azonban a zacskó csörgése miatt itt ez nem kivitelezhető, ezért maradt a csoki, mint opció. Leosontam az automatához, hogy kielégítsem ez irányú szükségletemet. A gép a harmadik eurómat nyelte el, amikor berágtam és úgy döntöttem, felnyúlok és én magam szedem ki a csokit, bár átfutott az agyamon, hogy lehet ez volt a célja. Szóval éppen intim kapcsolatot létesítettem a géppel, amikor lépések hangját hallottam. Na mondom, ha most meglátják, hogy alulról izgatom az automatát, tuti azt hiszik ki akarom rabolni őket, ezért gyorsan ki akartam rántani a kezemet, de nem ment. Egy pillantra elismerően megveregettem a vállam, hiszen, ha ennyire ragaszkodik hozzám, akkor valamit csak jól csináltam, de a gondolat végére már ott is volt a recis. Derékra tett kézzel, mosolygott le rám és megkérdezte, miért nem olvasom el a feliratot és aztán elégítem ki szexuálisan az automatát.

- Milyen feliratot? - kérdeztem lentről.

Erre rámutatott egy akkora papírra, mint maga a gép, de ha csokiról van szó, csak a célt látom magam előtt. Mint az agarak meg a nyúl.

Elmondta hogyan kell szakszerűen eltávolítani a kezemet a gépből. Annyira rutinosan tette ezt, hogy tudtam, nem én voltam az első és abban is biztos voltam, hogy csak nőket szabadítottak ki onnan.

Végül kinyitotta nekem az ajtót és a kezembe nyomott 5 Mars csokit.

Rögtön az jutott az eszembe, ha minden férfinak lenne egy ilyen kulcsa, nem lenne gond a csajozás, sőt, maga az automata lenne a csapda. Csak csendben ülnének a sötétben és várnák, mikor akad horogra (gépre) egy nő.

Éjjel végül kint aludtam a folyosón, mert egy kínai pasi egész este jajgatott és sóhajtozott. Mindenki csitítgatta, de annál inkább folytatta. Megfogtam a hálózsákom és a párnám, majd kiköltöztem a folyosóra. Még ketten követtek később. A folyosón mozgásérzékelős lámpa volt. Még csak nem is mondanám érzékenynek, de a tök üres lépcsőnél, anélkül, hogy bármi mozgást hallottam volna, felkapcsolódott, majd ezt követően egy darab kongás jött a templomból éjjel kettőkor. Melyik templomban hangzik el egyetlen egy kongás és ilyenkor? Ismét a leglogikusabb magyarázat jutott eszembe, miszerint egy szellem vagy még rosszabb, démon lesz az, aki ezer évente egyszer eljön, lemészárol mindenkit egy éjszaka leforgása alatt és azért harangoztak éjjel, mert ez jelzi az eljövetelét és már jön fel a lépcsőn. Szóval egész éjszaka olvastam és majszoltam a csokit, ezért reggelre elég nyúzott voltam.

Az előző napokhoz képest nagyon jó idő volt ma és mindenki szépen előbújt az odújából. Bár nekem inkább ijesztő ez a hirtelen jött csend. Olyan, mint amikor egy nő azt mondja nincs semmi baj, de egész este alig várja, hogy elaludj, majd álmodban megfojt.

Találkoztam egy brazil lánnyal, aki Barcelonában él és ezalatt a pár nap alatt meghúzta magát egy helyben, ezért most naponta 50 km-t fog menni egy darabig, hogy elérje a repülőgépet. Nem rég volt a 30. szülinapja, emiatt jött a Caminora, azt mondta, szeretné, ha ez egy új kezdet lenne, majd megkérdezte én hány éves vagyok.

- A 27-et élvezem még pár hónapig, aztán beköszönt a 28.

- Nem félsz, hogy megöregszel?

- Húha, lassabban húsom, még csak két perce beszélünk, de már mindjárt meg is öregszem?

- Csak félek, hogy hamar elmegy. Ez a harminc is hamar elment.

- El fog telni így is úgy is, a lényeg, hogy kitöltjük. Itt sétálgatsz Spanyolországban, Brazíliában születtél, de nem rég Barcelonába költöztél, hát ne haragudj, de ki az a hülye, aki a kora miatt aggódik, amikor ilyen fasza élete van.

- Igazad van. Köszönöm, el fogok válni a férjemtől. Megerősítetted a döntésem.

- Mi van?

- Fél éve házasodtunk össze. Azért mondtam igent, mert a korom miatt lassan családot kell alapítani, de igazad van. Inkább élek.

A férje azt hitte minden rendben a felesége és közte, egészen addig a pillanatig, ameddig az asszony velem nem találkozott. 5 percet beszélek valakivel és már válik is. Azt hiszem házassági tanácsadóként éhen halnék.

Castrojerizben álltam meg a legelső kávézóban, hogy feltöltsem nektek az elmaradt tegnapi napot. Ahogy beballagsz a településre bal oldalt lesz. Térjetek be egy kávéra, mert a bácsi csak miattam gyújtotta be a kandallót és nagyon szomorú volt, hogy senki sem ment be hozzá rajtam kívűl.

Úgy elment ez a nap, hogy észbe se kaptam már az utolsó négy km-t róttam. Becsatlakozott hozzám egy kanadai, 77 éves férfi, aki elmesélte, hogy szerinte minden országban van egy gyereke. Na gondoltam ez izgi élettörténet lesz és az is lett. Bejárta a világot, mindenhol élt egy kicsit és elmondása szerint az összes meglátogatott országban akadt egy vagy esetenként két éjszakás kalandja. Volt mozdonyvezető anélkül, hogy azt tanulta volna, egyetemi tanár diploma nélkül, étterem vezető, pedig előtte sosem dolgozott a vendéglátásban, köműves, pék és masszőr is, manapság azonban diszkói vannak mindenhol az országban. Egy szóval, életművész. Meséltem neki a brazil lányról, aki fél az öregedéstől. Csak annyit mondott rá, hogy szerinte a halállal nem ér véget semmi, csak helyet ad, hogy valami új kezdődjön. Ő már kiaknázta ezt az életet, várja az újat.

A szálláson van egy házmester. Minden szobába körbement, csekkolta a konnektorokat, majd miután meggyőződött róla, hogy rendben vannak a szobák, belefeküdt mindenkinek az ölébe. Kitüntetett a figyelmével, mert nem csak, hogy engem választott éjszakai hálótársának, de a hajamat is megrágta. Bemutatom Jenőkét:

Jenőke évek óta csinálja ezt a szerinte szar melót, de tudja, hogy nincs más választása, ha a gyerekeknek Whiskast szeretne tenni az asztalra. Adtam neki egy prospektust a fogamzásgátlásról, miután elmondta, hogy 22 gyereke van és még csak 6 éves.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon