El Camino - 15. nap

2019.04.12

Boadilla del Camino - Carrión de los Condes 24.6 km, szintkülönbség 700 méter, elégetett kalória 1250, 9 óra

Annak, aki tervezi az utat, javaslom Canal de Castillanál figyeljen, különben könnyen tehet egy 6 km-es kitérőt, amit nekem is sikerült. Két dologra lettem figyelmes:

  • Nem látok kagylót,

  • Visszafele vannak a lábnyomok.

Ez utóbbiból kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen az elmúlt napokban, aki nem figyelt és lemaradt egy jobb kanyarról. Ahogy beérsz, át kell menni egy kis hídon a folyó felett. Én ezt mulasztottam el.

Nem ért túl sok inger a mai nap folyamán, csak egy japán sráccal találkoztam, aki egy-két szót tudott angolul, meg a helyi ivóban egy norvéggal. Megálltam enni és pihenni egy kis zarándokoknak szánt pihenő helyen, amikor lehuppant velem szembe a japán srác. Valamit mondott, mint utóbb kiderült, bemutatkozott, de ha pisztolyt fognának a fejemhez, akkor sem tudnám elismételni a nevét. Megkérdezte honnan jöttem.

- Magyarországról.

- Ó magyar! Budapest, pálinka. Én Japán.

- Japán! Tokió, gésa.

Erre nagyon okosan megállapította:

- Gésa nem pálinka.

- Well, mindkettő a szórakozást segíti elő, de talán a pálinka egy "fokkal" jobb.

Ebből valószínűleg nem értett semmit, mert csak mosolygott és bólogatott. Én is ezt csináltam, amikor egy angollal találkoztam. Eddig mindenkit megértettem, norvégot, skótot, amerikait, kanadait, franciát, koreait, de az angolok kiejtése valahogy nem fekszik nekem, pedig mindenki azt mondta ők beszélnek a legszebben.

Nagyon szép időnk volt, sütött a nap és 8 fok körül mozgott a hőmérséklet. Az utolsó előtti városkában felhatalmaztam magamat egy sör elfogyasztására. Ebből végül egy sör és egy csokitorta lett.

Már egy ideje meg akartam nézni, mi a nagy sör spanyolul. Megnyitottam a Google Translatet és beírtam. Akkor láttam meg, hogy milyen fordítási előzményeim vannak. Ameddig másoknak valószínű a "Köszönöm", "Szívesen", "Szia" és ehhez hasonló szavak a legutóbbiak, addig a Virág telefonjában:

"Pálinka", "Szeretem a sört", "Van egy kutyám", "Talán", "Merre", "Here szorító" (El akartam mesélni a szexshoppos sztorit), "Nagy sör". Miután abbahagytam a nevetést, kitöröltem a böngészőm keresési előzményeit is, biztos, ami biztos.

Szóval odamentem a pulthoz, kértem egy Gran cerveza-t és szóba elegyedtem egy norvég sráccal. Én nem tudom mi van az emberekkel, de mindenki válik és mindenki ezzel kezdi a beszélgetést, ő is.

Itt ment a szokásos, honnan jöttél, mivel foglalkozol, miért azzal foglalkozol, miért jöttél a Caminora kérdéssorozat, majd, most kapaszkodjatok meg (lásd tegnap), mondta, hogy tetszik neki egy brazil lány, de házas.

- Magasabb, mint én, zöld kabátja és rózsaszín táskája van?

- Igen.

- Ne aggódj, már válik...

Máfél órán keresztül bolyongtam Carriónban, mert csak hosteleket találtam. Megláttam két lányt, táskával a hátukon, ezért elkezdtem követni őket, hiszen, ha rajtuk a zsák, akkor még nem találtak szállást. Megálltak egy hostelnél, gondoltam legyen, bemegyek én is, végülis zarándokok, biztos nem 50 euró/éjszakáért néznek maguknak helyet. Hát majdnem eltaláltam. Amikor a recis mondta nekik, hogy 45 euró, boldogan megállapították, olcsóbb, mint a tegnapi szállás volt. Én azzal a mozdulattal fordultam is kifelé. Ezután találkoztam egy német párral, akik szintén helyet kerestek éjszakára. Tájékoztattam őket az említett hostellel kapcsolatban. Erre közölték, hogy előző este egy 200 eurós hotel szobában aludtak, de jó lesz ez is, ha nincs más. Zarándokút 2018, Level 100.

Másfél óra után már nem hittem a tábláknak, ezért kényszerintézkedést foganatosítottam, tehát összegörnyedtem és magzatpózban sírtam. Egy néni látva a vajúdásomat, megfogta a vállamat és rámutatott a tőlem, 20,6 cm-re található alberguera. Egész végig ott köröztem körülötte. Ezt a részt 10 perc káromkodás követte, majd befáradtam a szállásra. Egy apáca ült az asztalnál. Annyira megilletődtem, hogy hirtelen nem tudtam, hogyan köszönjek, hiszen egy "Hola"-t csak nem bökhetek oda. Szóval annyit mondtam, jó hangosan, illedelmesen, magyarul, hogy:

- Adjon Isten!

Erre a nő nem szólt semmit, mosolygott és bement a konyhába. Na, megsértődött, gondoltam, de hozta az embereit. Kijött még egy apácával és egy lánnyal. Ott már holáztam mindenkinek, amennyit csak tudtam, aztán megszólalt az apáca, hogy:

- Szia! Mi is magyarunk vagyunk.

Alig találkoztam magyarokkal egész úton, erre hirtelen kettő is van. Úgy megörültem nekik, hogy 10 percig csak beszéltem. Ennyi időbe nagyjából bele is sűrítettem az utam fontosabb részleteit, kihagyva a kényes részeket. A lány elmondta, hogy 27-én indult és kis távokat megy, ezért értem utol. Pár percig még társalogtunk, aztán felmentem a szobába, hogy jegeljem a lábaimat.

Feltettem a telefonomra egy hőmérő alkalmazást. 15 fok van a szálláson. Mielőtt valaki rámír, hogy kérjem meg őket, tekerjék fel a radiátorokat, közlöm, hogy nincs mit feltekerni. Egy német lánnyal kuporgunk itt, aki azt ismételgeti, hogy "Fuck" és "Cold". Úgy fogok elaludni, hogy a 200 eurós hotel szobára gondolok...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon