El Camino - 16. nap

2019.04.13

Carrión de los Condes - Terradillos de los Templarios 26.6 km, szintkülönbség 800 méter, elégetett kalória 1100, 6,5 óra

Mindenki úgy kipattan az ágyból, mintha nem lennének fájdalmaik vagy 16 nap után már tényleg nincsenek, esetleg jól titkolják. Mindenesetre én még ennyi idő után is félve ülök be meginni egy kávét bárhova is, mert míg mindenki más 29 perc alatt elkortyolgatja a kávéját és 1 perc múlva útnak indul, addig én 5 perc alatt megiszom a kávém és 25 perc, ameddig felállok. Mindenki azt mondta az út második fele már a lélekről szól, mert vagy elmúlik a fájdalom vagy megszokod. Akik most indulnak útnak üzenem, hogy ne higyjetek nekik! Ez csak a kampányszöveg. Még most is minden alkalommal úgy sántikálok be a célállomásra.

Elég korán indultam el reggel, jóformán még sötét volt. Teljesen egyedül voltam az úton, valószínű ezért is állított meg két rendőr. Meg azért, mert elmondásuk szerint (megkértem később egy zarándoktársat, hogy csináljon rólam egy fotót, mert ez nonszensz) ez a kinézet gyanús hajnalban a Caminon:

Gondoltam is, ha lopni mennék, biztos ezt a szolíd, alig észrvehető öltözéket választanám.

Valahányszor igazoltattak, mindig volt egy erős, meg egy okos rendőr. Ez most sem volt másképp. Kiszállt az egyik a kocsiból és megkérdezte először spanyolul, majd németül:

- Hova megy?

- Akkor te vagy az erős.

- Hova megy?

- Iskolába.

- Hálózsákkal?

- Messze lakom.

Elkérte a papírjaim, majd miközben nézegette őket, mondtam neki, hogy kolléga vagyok.

- Hol a jelvénye?

- Zarándok vagyok a Caminon. Nem hoztam magammal, de van képem.

Elővettem a telefonom és megmutattam neki:

- Magyarországon nincs egyenruha?

- Ez az avató utáni bulin készült.

- Rendben van. Örülök, hogy találkoztunk. Buen Camino!

- Buen Camino!

Valójában a kép egy chippendale buli után készült, ahol az úriember rendőrnek volt öltözve és megengedte, hogy készítsek egy képet a sapkájában. Ezek után alig várom, hogy igazoltassank külföldön.

A tegnapi magyar lánnyal összefutottunk útközben. Ennyit, ilyen rövid idő alatt már nagyon régen nevettem. Szóba került a pár napos hóvihar és elmondta, miközben széjjel fagyva haladt előre, taposva a havat, átfagyott arccal, az jutott eszébe, amit az anyukája mondott:

- Kislányom, tegyél el nagy karimájú kalapot, nehogy leégjél!

Mondtam neki, én is hálát adtam az égnek, hogy eltettem a naptejet.

A szakmai gyakorlatát egy kórház pszichiátriáján töltötte, ahol skizofrén betegek nyálmintájából igyekeztek felállítani a diagnózist.

Kérdeztem, hogyan lesz valaki egyik napról a másikra skizofrén.

- Genetikai hajlam is lehet a háttérben vagy akár környezetváltozás. Pl. amikor valaki felköltözik vidékről Budapestre és jóval több inger éri, mint addig, ezért az agya a sokkot ilyen módon dolgozza fel.

-     Én is éltem Pesten 2 évet és ért sokkhatás, leginkább a 4-6-os villamoson, de nem lettem skizofrén. Miért kell ehhez nyálminta? Ha tegnap Virágként mutatkoztam be, ma meg azt mondom Anita vagyok, az elég egyértelmű jele a betegségnek.

Erre nevetve mondta, hogy igen, általában közvetlenül ezután jön a nyálminta.

-     Én a pszichiátriát mindig félhomályos, pislogó lámpás, leesett csempés, elhagyatott folyosókkal képzeltem el, amiknek a közepén egy rozsdás, üres, tolókocsi áll.

- Az a szörnyű, hogy így van. Tényleg így néznek ki. Mint egy horror filmben.

- Mindig keverem a pszichiátert meg a pszichológust. Az előbbi az, amelyiknek kevesebb a sikerélménye, ugye?

- Igen, pontosan. - mondta nevetve.

Elmeséltem neki, hogy jártam a TB-vel, amikor is közölte, hogy van ennél rosszabb. A 6 hónap gyakorlati ideje alatt, négy hónapig a számítógépére várt. Amit ezután kapott, ahhoz nem járt billentyűzet, ezért át kellett mennie a kórház másik épületébe, ahol lekaparva a leltári számot, felvették a jegyzőkönyvet, majd miután átvitte oda, ahol dolgozott, újra leltárba vették és kitöltöttek egy újabb jegyzőkönyvet.

Itt ezen a ponton sokkot kaptam. Csak tátott szájjal bámultam magam elé és igyekeztem feldolgozni a hallottakat.

Aztán jött az újabb trauma. Az internet kábelnek ki volt fúrva egy lyuk a falba, de nem húzhatta át és dughatta bele a routerbe, mert jegyzőkönyv és szakember nélkül ezt a munkát elvégezni tilos. Két specialistára vártak. Az egyik Jani (karbantartó), a másik Dezső (rendszergazda), de ezek ketten összevesztek. Szerencsére a pszichiátria tele van erre a problámára szakosodott emberekkel, így két hét alatt sikerült kibékíteni őket. Jani és Dezső megjelentek a szobában, a karbantartó áthúzta a lyukon a kábelt, a rendszergazda pedig bedugta a routerbe. Felvették a jegyzőkönyvet és mindenki boldog.

Beszélgettünk az első napról is, leginkább arról, hogy milyen nehéz volt, aztán szóba kerültek azok, akik mindig elküldik a csomagjaikat a következő állomásra. Mondtam, hogy amikor beértem Roncesvallesbe egy kb. 40 kilós lányt láttam egy kétszer akkora bőrönddel.

- Jézusom, ez áttolta a hegyen a bőröndöt és előbb ideért, mint én?! - gondoltam én akkor.

Később tudatosult bennem, hogy mindig elküldik a következő állomásra a csomagjaikat. Erre megnyugtatásomra közölte, neki is ez volt az első gondolata, amikor meglátta a hatalmas bőröndökben turkáló lányokat.

Az utolsó 6 km-t csoszogva tettem meg. Egyszerűen nem is tudtam eddig elképzelni, hogy ennyire fájhat a lábam. Egy pasi azt mondta, ő már jól van, bár eddig se panaszkodhatott, mert neki a fájdalom folyton vándorolt. Amikor befejezte az egyik térde, következett a másik, nem egyszerre minden.

Nincs bolt, vagy én nem találtam, ezért a szálláson zarándok menüt ettem 6 euróért, mezítláb. Egy étteremben nem illik ugyan, de úgy enni sem illik, ahogy én szoktam. Annyira jól esett, még a kenyérrel is áttöröltem a tányért, majd az egészet leöblítettem egy pohár borral. A szakács megjegyezte, olyan jóízűen ettem, hogy megéhezett, pedig előttem fejezte be az ebédjét.

Most megyek leápolni magam, mert olyan testrészeim is fájnak, amikről eddig nem is tudtam...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon