El Camino - 17-18. nap

2019.04.15

Terradillos de los Templarios - El Burgo Ranero 30.6 km, szintkülönbség 800, elégetett kalória 1500, 9 óra
El Burgo Lanero - León 38 km, szintkülönbség nem sok, elégetett kalória 2200, 11 óra

Ma összesen háztól házig 41 km-t mentem. Kerestem a szavakat, kifejezéseket, amelyekkel elmondhatnám milyen fájdalmat érzek még most így nyugalmi pozícióban is, de vagy nem találok szavakat vagy, ami akad az trágár. 

Szóval a tegnap. Nyert a Barca, hurrá. Amikor beértem a faluba, teljesen kihalt volt. Egy lelket sem láttam. Ilyenkor mindig megyek a kagylók és nyilak után aztán majd csak lesz egy albergue.

Most is figyelve a kiírásokat sántikáltam, amikor feltűnt egy 140 centi mély öregasszony. Gondoltam majd illedelmesen köszönünk egymásnak és mindenki megy a dolgára, hiszen alapjáraton ez történik egy faluban, de a néni elkapott. Belemarkolt a karomba és húzott magával szó nélkül. Olyan erős szorítása volt, amiből arra következtettem, az a típusú nagyi lehet, akinek az unokák nem mondják, hogy "Köszi Nagyi, elég volt, nem kell már a 26. húsgombóc, a 3 tányér kakas pörkölt és két adag húsleves után, csak te látsz vékonynak".

Kizárólag spanyolul tudott, ezért teljesen felesleges lett volna erőlködnöm az angollal vagy a némettel, megfelelt a magyar is, úgysem érti. Ő mondta spanyolul én meg magyarul.

- Hééé, most...most ez mi ez?

- (Spanyol szöveg)

- Nénike, peregrina, albergue, menni, nem kell húsleves.

- Sí, sí és (spanyol szöveg)

- Szerintem is drága a mosószer, de én állatkísérlet-mentes termékeket használok, azok általában nem a legdrágábbak. Van egy alkalmazás a telefonomon, amivel meg tudom nézni, hogy az adott termék kísérlet mentes-e. Nézze csak! (Itt megmutattam neki az alkalmazást, egyébként ez a weboldaluk: www.akmtkereso.atw.hu)

- (Spanyol szöveg)

Már kezdtem várni, mikor áll meg mellettünk egy lesötétített ablakú, fekete terepjáró, amiből arra követeztethettem volna, hogy a karrierem más, nem túl kedvező, irányt fog venni és jövőhéten már magas beosztású férfiakat fogok elfenekelni Dubaiban. Elkezdtem megbarátkozni a gondolattal. Elképzeltem magam sportkocsikkal, felhőkarcolóban lévő lakással, jachttal, amikor a néni hirtelen megállt. Annyira elragadott a hivatástudat, hogy megkérdeztem:

- Mi van, most akkor nem megyünk?

Erre a néni rámutatott az alberguera. Kicsit szomorú voltam, de hát nem pottyanhat mindenkinek az ölébe a luxus prostik lebilincselő és gazdag élete. Miután leesett, hogy a néni a falu Front desk managere, emiatt biztos ő szortírozza szét a zarándokokat, azután próbáltam adni neki valami kis apróságot. Pénzt nem fogadott el, tehát kapott tőlem magyar paprikát és rácuppantva az ujjamra mondtam, hogy "Ettől ilyen finom lesz (cupp) a kakas pörkölt!"

Ennek nagyon örült és könnyes búcsút véve egymástól elfoglaltam az ágyam a szálláson.

A meccs miatt nem volt sok időm, ezért a zuhanyzást estére hagytam. Elmentem gyorsan keresni egy kocsmát, ahol megnézhettem. A helyi ivó előtt 6-7 főből álló sor állt. Na, gondoltam, ha most Glamour napok vannak a kocsmában, biztos nem állok sorba. Mint kiderült, jöttek nézni a Barcelonát. Szépen, békésen, a góloknál mindenki a maga nyelvén alkalmazott szakszavakat használt, ők azt mondták gól én azt ordítottam:

- Ott van baszd meg! Betette!

Sokan belealudtak a szurkolásba, mivel nem tudták meghatározni a bevihető alkohol mennyiséget. Ennyi inaktív chat partnert utoljára a facebookon láttam. A fél társaság az asztalon feküdt.

Annyira felébredtem a nagy izgalomtól, hogy a 31 km után, elmentem a 2x2 méteres faluban sétálni. Addig-addig ballagtam, ameddig egy foci pályára hajazó területre nem lettem figyelmes. Ahogy közeledtem, egyre jobban kivehető volt a két gyerek csapat, egyik sárga, másik kék, anyukák egy kis tábora teával és sütikkel, külön a férfiak csoportja sörrel. Mire elkezdődött a meccs, az egész falu kint volt a pálya körül. Ilyen lehet, amikor egy stadion tele van... Gondoltam meglesem a spanyol utánpótlást, időm, mint a tenger, így ott maradtam. Le a kalappal. Olyan ollókkal verték be a kapuba a labdákat meg felső sarokba csavarttal, csak lestem. Általános iskolás korú gyerekek, de komolyan mondom félteném a magyar válogatottat. Annyira összeszokva, összeszedetten játszottak, hogy sírni támadt kedvem, amikor a hazai NB1-re gondoltam. A kékeknek drukkoltam, mert a sárgára jönnek a bogarak.

Odaültem az anyukákhoz, de a meccs végére mindenki elment mellőlem, mert túl üvöltöttem az edzőt. Annyira izgalmas volt, komolyan, nem tudtam csöndben maradni, illetve külföldben az a jó, hogy nem ismer senki. Fröcsögve ordítottam, hogy:

- Most komolyan? 5-4-1?

- Üres a kilences!!! Ide figyelj!!! Mondom üres a kilences!!!

- Te vagy, akit a sakk szakkörről rángattak ide, ugye?!

- Add be szélre!!!

- Ne nézzed anyádat, nem lövi be helyetted!!

- Hát lefutja! Hát hogy-hogy lefutja????!!!!

- A rövid passzokat nyomassátok!!

- Ott áll, hát nem igaz, íveld már be neki!!

- A balbunkóra (latin neve balhátvéd) senki nem áll rá???

Szemmel láthatóan csak én éreztem jól magam és csak én láttam a meccset, mindenki más engem nézett.

A Leónig tartó útnak a felére nem emlékszem a fájdalom okozta sokk miatt. A másik felében összefutottam újra a kanadai bácsival, akiről valamelyik nap írtam. Ő az életművész.

Azt mondta megragadt benne nagyon, amit mondtam.

- Én? Mit mondtam?

- Amikor meséltem, hogy a barátaimnak mennyi mindenük van és mennyire gazdagok, akkor megkérdezted, hogy boldogok-e. Ez a lényeg. Ez egy nagyon jó kérdés volt. A boldogság a lényeg.

- Felejtsd el, amit mondtam! Beszélek össze-vissza. 200 eurós hotel szobát akarok, masszázst és csokit. Sok csokit.

Csak nevetett, pedig komolyan gondoltam...

Hasonlított a Burgosi esethez a mai, mert elképesztően örültem, amikor megláttam a várost, de azon belül még 3 km-t mentem a szállásig. Most nem válogattam, felőlem 50 euró is lehetett volna, csak álljak meg már valahol. Nem tudom mi a neve a helynek, túl fáradt voltam, hogy felfogjam. Egy KFC van vele szemben, 10 euró volt, de van forró víz, meleg radiátor és normális WIFI.

Fel kellene állnom, hogy készítsek magamnak vacsorát, de az éhen halás most valahogy csábítóbb opció...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon