El Camino - 19. nap

2019.04.16

León - San Martin del Camino 25.8 km, szintkülönbség 300 méter, elégetett kalória 1100, 7 óra

Tegnap kimentem a szállásról boltot keresni. Egy óra járkálás, kérdezősködés után feladtam és beültem egy bisztróba, de azt is csak hosszas kutatás és egy egynyomvonalú kézi erőgépkezelő technikus (Talicskás) megkérdezése után sikerült találni. Kaptam egy étlapot és megkérdezték mit szeretnék inni, legalábbis erre következtettem, mert spanyolul beszéltek.

- Beszél angolul vagy németül?

- Sí.

- Egy sört kérek szépen.

- Sí.

Kaptam egy pohár vörös bort.

- Bolognai spagettit kérek szépen, desszertnek pedig csokitortát. Meg tudná mondani mi a WIFI kód?

- Sí.

Kaptam egy fogpiszkálót, bolognait eltalálta, a desszert csokis fánk lett.

Végeredményben egész jó volt így is. Hozzáteszem, a pincér annyira öreg volt, hogy ha spanyolul beszélek, akkor is ezt kapom. Ennek ellenére adtam borravalót, mert folyton mosolygott és együttérzően megsimogatta a vállam, mintha csak azt mondta volna "Nehéz volt a mai, ugye?"

Elindultam vissza a szállásra. Két meglepetés is várt. Az egyik, hogy az albergue mellett közvetlenül volt egy bolt. A másik, zárva volt az ajtó. Este 9-kor biztos voltam benne, hogy még nem zártak be, ezért értetlenül álltam egy darabig, majd szolídan bekopogtam (kétségbeesetten dörömböltem), erre kijött egy srác. Kagylót formálva a kezéből, mutogatta, hogy hívjam fel. Elengedtem az ajtót és kikerekedett szemekkel bámultam rá, hiszen tényleg ezt találta a legjobb alkalomnak, hogy elkérje a számom? Cicám, ha csevegni akarok más jellegű telefonszámot hívok. - gondoltam magamban, amikor a fiú látva, mennyire értetlen vagyok, odajött az ajtóhoz és rámutatott a cetlire, amin egy szám volt, azzal a felirattal, hogy "ha az ajtó zárva, hívjon fel". Valójában a cetli az ajtót beborító matrica volt.

Miután beengedett a recis, nekiláttam a napi teendőknek. Mosás, főzés, (táska)takarítás. Úgy elnyomott a bor, a vacsora meg a 25 fokra állított termosztát, hogy befeküdtem az ágyba, már aludtam is.

Reggel kapart a torkom, ezért kávé helyett teát kértem mézzel. A nő nem értette mit akarok. Mondom honey. H-O-N-E-Y. Oké, akkor HONIG. HÓÓÓ-NIG. MÉZ. MÉÉÉZET ADJÁL.

Már vettem volna elő a telefonom, amikor egy srác felállt, leintve a telefonos segítséget odajött a pulthoz. Szuper, akkor mindjárt elmondja a csajnak mi kell, megiszom a teámat és mehetek a dolgomra. Kihúzta magát, megszívta a tüdejét levegővel, gondolkodott egy kicsit, majd rákezdett:

- züüüüümmmmm, zümmmm, zü-zü-zümmm. Honey! züüüüüüü

Na, gondoltam, ez a google translate apám. 2.0-ás verzió. Akkor már a csaj is meg én is kérdőn bámultunk és látszott, hogy ő is azt hitte, a pasi majd elmondja mit akarok.

Miután konstatálta a kellő mértékű önbizalommal rendelkező fiú, hogy a probléma nem oldódott meg, feltette a kezeit a hónaljához és sűrűn csapdosva a mostmár szárnyként funkcionáló végtagjait, elkezdett röpködni. Szerintem mind a hármunknak ott volt a zsebében az okostelefon...

Gondoltam én is beszállok a játékba, ha már ilyen jól szórakozunk. Mutattam a nőnek két ujjamat és mondtam magyarul, hogy összetett szó, de két felé szedem. Bólogatott erősen.

Első szó:

Mutattam a táblára, mert rá volt írva "pan casero", amiről tudtam, hogy házi készítésű akármit jelent. Bólintott a csaj, hogy oké, megvan. Felfogta.

Második szó:

Mutogattam a srácra, aki kitartóan zümmögve röpködött és mondtam magyarul, hogy háziméh, H-Á-Z-I-M-É-H!

Ezt a képet látva nyitott be egy öregasszony az üzletbe, aki tátott szájjal kettőt pislogott, majd kihátrált.

A nő ekkor unta meg, hogy az egyik hülye röpköd, a másik meg rá mutogatva kiabál, ezért végül kaptam egy kávét, cukorral. Azért megköszöntem a srácnak a hatékony fordítást. Mielőtt nekiállnátok zümmögni Spanyolországban, méz=miel.

Egyébként az emberek itt nagyon segítőkészek. Bármit kérdezhetsz, ők válaszolni fognak. Spanyolul. Elkezdenek neked mutogatni, lassan, artikulálva, jó hangosan beszélni, majd miután nyugtázzák, hogy ők elmondták, amit el kellett, továbbállnak. Az étlapokon általában nincs más nyelven leírva az étel neve, ezért meg szoktam kérdezni, mi áll rajta. Ők odajönnek, készségesen felolvassák azt, ami spanyolul meg van adva, még magyaráznak is hozzá valamit, a kézmozdulatokból arra következtetek, az adott étel készítési módjáról közölnek információkat, majd ezek után, mintha bármivel is okosabb lennék, megkérdezik mit hozhatnak, szintén spanyolul. Ezért csak random rá szoktam bökni valamire, ha már annyira éhes vagyok, hogy mindegy mit hoznak. Általában nem tudom mit eszek, de alapvetően elég finoman főznek.

Az angol szavakkal is óvatosan kell bánni, mert csak azt hallják meg, amit ismernek és onnantól arra koncentrálnak. Rengetegszer kértem a kávémat cukor nélkül.

- Without sugar, please.

- Sugar!

Már öntötte is bele a kis zacsis cukrot. Annyira megszoktam, már jobb is így a kávé.

La virgen del Caminonál alternatív lehetőséget kínál az út, így mehetsz egyenesen tovább, az a rövidebb, de végig az főút mellett mész vagy balra és akkor a tájat is csodálhatod. Én hülye a rövidet választottam, emiatt egész nap a kamionok zúgását hallgatva ballagtam és, ha mellém ért valaki, akkor csak ordítozva tudtunk beszélni egymással. Ráadásul, ha az ember napokig madárcsicsergéses, csöndes, városi zajoktól távoli helyeken jár, ahol még a levegő is tiszta, akkor belecsöppenve a Leóntól San Martín del Caminoig tartó kipufogó szagba és a járművek okozta lármába, annyira megszokod a kiabálást, hogy mire beérsz a célba, ordítva kéred a sörödet, viszont ennek következtében elég hamar meg is kapod.

Miután megittam a napi kötelezőmet, elindultam vissza a szállásra. Megkérdeztem a recist, mennyibe kerül a reggeli.

- 2 euró kávé nélkül, kávéval 4.

- Akkor a kávé 2 euró?

- 3.

- Addig számolsz?

- Annyi a kávé.

- ???

- Mi van, ha kérek reggelit kávé nélkül, amikor azt megettem, odamegyek a pulthoz és kérek egy kávét?

- Egybe fizet vagy először kifizeti a reggelit és aztán kér kávét?

- Miért fontos ez?

- Nem az én szabályaim.

- Gondolom teljesen összezavarom, ha reggelizek, amit kifezetek, majd kérek egy kávét és egy narancslevet IS.

- Ilyet még senki sem csinált. Ittak már a reggelihez narancslevet és kávét is, de egybe fizették.

- ...

- Akkor kér reggelit vagy nem?

- Erre aludnom kell egyet.

Kint a kertben, teregetés közben találkoztam egy osztrák orvossal. Meséltem neki arról a 800 fős faluról, ahol dolgoztam Ausztriában. Elmondtam, hogy voltam ennek a világ legkisebb településének a potom 6 szintes, dupla szárnyas kórházában, ahol külön hotel épület volt a bent fekvő betegeknek, pótágyakkal, ha esetleg a kedves anyós álmát valaki őrízni szeretné. Amikor megláttam az épületet, azt hittem pláza. Elsétáltam mellette, gondoltam majd biztos mögötte lesz a kórház. Amint megvolt az input az agyamban és felismertem, hogy ez a bevásárlóközpont lesz a hely, amit keresek, bementem. Körfolyosó, közepén szökőkúttal, hatalmas bokrokkal és fákkal, üveg korlát, digitális információs pult, járólap, több nyelvű tájékoztató, boldog nővérkék kérdezgették a betegeket minden rendben van-e és olyan jó illat volt, ha becsuktam a szemem azt hittem tényleg vásárolni jöttem. Erre az orvos elmesélte, hogy egyszer volt egy magyar kórházban, de neki a múzeum szó ugrott be...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon