El Camino - 2. nap

2019.03.30

RONCESVALLES-ZUBIRI 21.5 KM Szintkülönbség 1000 méter, elégetett kalória 2100, 7,5 óra

Egy ismerősöm arra kért, mondjak valami bölcset, hiszen ez mégiscsak egy spirituális utazás, ahol kinyílnak a csakrák és áramlik a csí. Hát én nem vagyok se koromnál se tapasztalataimnál fogva egy bölcs ember, ezért csak annyit tudtam mondani, hogy: 

"Minden WC, ami nem sör."

Reggel egy öt fős tömeg tagjaként indultam el, miután megreggeliztem, de hamar azon kaptam magam, hogy egyedül vagyok és előttem 100 méterrel battyog egy hátizsákos úriember. Mögöttem senki sem jött és kagylót sem láttam egy ideje, ezért kezdtem érezni, hogy baj van, de gondoltam, ha az előbb említett zarándoktársam is erre megy, akkor nagy baj nem lehet. A szememmel folyton kerestem a kagyló jelet, de egyet sem találtam és döbbenten vettem tudomásul, hogy a srác előttem visszafordul aztán határozott léptekkel elindul felém. Ekkor már tudtam, hogy mindketten elrontottuk. Odaért és megkérdezte, hogy jó úton vagyunk-e, amire én töredelmesen bevallottam, hogy rábíztam magam, erre ő is színt vallott, miszerint őt meg az én jelenlétem nyugtatta meg, hiszen ketten együtt nem tévedhetünk. Nevettünk egyet és visszamentünk az első kagylóig. Szándékosan nem vittem magammal térképet, a telefonomra meg nem vagyok hajlandó ránézni, hiszen a 100 évvel ezelőtti zarándokoknak is sikerült mobil nélkül végigcsinálni az utat.

A reggelre visszatérve. Nem száradt meg a fehérneműm, ezért jobb híján ki kellett aggatnom a táskámra, amivel semmi gond nem lett volna, ha nem Star Wars-os és Superman-es bugyijaim vannak, így mindenki, aki mögöttem jött egy hangos nevetéssel kezdhette a napot. 

A szállásokon mindig hagyok egy kis ajándékcsomagot, amit otthon készítettem. Olyat szerettem volna, ami magyar, kis helyen is elfér és nem pálinka, így csináltam 30 zacskó paprikát magyar zászlóval átkötve, ha esetleg valakinek ötlet kellene. 

Megint több volt az úton a fel, mint a le, bár őszíntén szólva a le is ugyanakkora szívás, mint a fel, de legalább a testem fájdalmaiból már be tudom lőni nagyjából hány km-t haladtam. Szinte végig erdőben mentünk és ameddig én lihegve vonszoltam magam fel a dombra/hegyre, addig nyugdíjas korú hölgyek egy csoportja nevetgélve szaladt el mellettem, mintha csak egy Jar mosogatószer reklámból pattantak volna elő, ahol a csaj egy csepp mosogatószerrel el tudja mosni egy négy tagú család mind a 400 tányérját, miközben apuka felkel hajnalok hajnalán, hogy gyümölcslevet facsarjon a tökéletes gyerekeinek. Ha nem lett volna nedves a föld porzott volna utánuk az út. Mögöttem egy hasonló korú lány jött, akivel szavak nélkül megegyeztünk, hogy az öregek teljesítménye ellenére mi leülünk pihenni egy kicsit.

Olyan magasan voltam, hogy nem is az állóképesség hiánya miatt kapkodtam a levegőt, hanem a magaslati oxigénhiány volt az oka. 

Aki készül az útra az vigyázzon majd ezen a szakaszon, mert kavicsos, salakos, földes út van, amiből élével állnak ki a kövek. Nem tudom ki mikor megy, de mindenki vigyen magával téligumit. Ma a nedves időnek köszönhetően bokáig érő sár volt. Pontosan bokáig ért, mivel sikerült letesztelnem, amikor is átgázoltam egy kisebb pocsolyán, amelynek a mélységét a kerületéhez viszonyítottam, ami meglehetősen pici volt, szóval határozott léptekkel beleragadtam a tócsába és ahogy próbáltam kihúzni a bakancsomat belőle sikerült egy 10 pontos érkezést produkálnom a vízbe.  Szinte láttam, ahogy a zsűri tagjai a magasba emelik a 10-es táblákat. Igazából felkelni sokkal rosszabb volt, mint ülni benne. 

Mire beértem Zubiribe már az összes olcsó szállást elfoglalta valami kis iskolásokból álló csoport, emiatt nekem már csak a 16 eurós szállás jutott, ami egyébként nagyon modern és billiárd asztal is van, viszont sikerült nekik a világ legkisebb radiátorát elhelyezni a szobában, ami meg legalább 20 nm volt, emiatt láttam a saját leheletemet. 

A fenti incidens miatt mosnom kellett, amit elintéztem a csapban mosószappannal így spóroltam 6 eurót. Miközben teregettem a ruháimat a szállás kertjében, intim kapcsolatba kerültem egy pár kutyájával, akiről azt hittem tiszta szerelemmel gondol rám, de csak a zsebemben lévő csoki izgatta. Minden férfi egyforma. 

Könnyebb volt, mint a tegnapi, de azért ez sem egy sima hétvégi bevásárlás a Tescoban.

Én erre a napra 5 pontot adok.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon