El Camino - 21. nap

2019.04.18

Astorga - Foncebadón 26 km, szintkülönbség 800 méter, elégetett kalória 1600, 8,5 óra

A San Javierben szálltam meg, ahol megengedték, hogy a kandalló mellett aludjak. Igaz, nappal 22 fok körül van, de estére lehűl az idő, emiatt nagyon örültem a lehetőségnek, de arra nem számítottam, hogy nem fognak begyújtani. Gondolom éppen ezt próbálták nekem elmagyarázni spanyolul, amikor én erősködtem, hogy azért is ott szeretném tölteni az éjszakát. A legszebb az egészben, a radiátorok melegek voltak az emeleten, szóval, ameddig mindenki más kitakarózva aludt a melegben, addig én a kandalló mellett fagyoskodtam.

Reggel találkoztam egy Hawaii-i (ezt, hogy kell írni, Hawaiii vagy Hawaii-i vagy hávájiii) pasival. Ügyvédként dolgozik Los Angelesben, Hawaiin van háza, Floridában nyaralója és bejárta már a fél világot. Megmutatta milyen autót vett egy hónapja. Méretéből ítélve inkább egy jacht volt kerékkel.

- Látom több generációs felnijeid vannak.

- Több generációs?

- Elfér benne egy nagyobbacska szegedi család anyóssal együtt. Igazából, ha előbb találkozunk, a kesztyűtartódban lett volna a lagzim.

- Ez még nem is a legnagyobb autó Los Angelesben.

- Gondolom neked nincs túl sok barátod..

- Miért?

- Mert 3 perce beszélünk, de elásnálak.

- Neked mi a szakmád?

- Gazdász vagyok, de pincérként dolgozom Ausztriában. Májusban Máltán kezdek, mert szeretném az angolomat fejleszteni.

- Ez egy nagyon jó szakma, miért dolgozol pincérként?

- Nagyon egyszerű. Magyarország, gazdász, 150 nettó, Ausztria, pincér, 450 nettó.

- Hetente?

- Jézusom, dehogy! Na menjél tovább légy szíves, mert nekem ezt fel kell dolgozni.

Ezek után kérdezze meg bárki, miért szeretnék Los Angelesbe költözni.

Szénné égtem gyerekek. 50 faktoros naptejem van, amivel fehérre kentem a bőröm és nem vagyok egyébként egy hófehérke, sőt, ha átgondolom milyen árnyalatú alapjáraton a bőröm, akkor azt mondom, van bennem egy-két hegedű vonó, de még így is sikerült leégni. Olyan volt, mintha sivatagban mentem volna, még a levegő is vibrált a melegtől. Egy német lány sokkot kapva ült egy padon, remegve. Amikor odaértem, megkérdeztem mi a gond, azt mondta egyszerűen a teste nem bírja feldolgozni, hogy pár napja még összefagyott, most meg rákvörösre ég a bőre. Őszíntén szólva mostanra minden szállás úgy néz ki, mint valami menekülttábor. Tele vagyunk sebekkel, rengetegen megfáztak, pikkelyesre fújták az orrukat, minden második embernek herpesz van a száján, vízhólyag a lábukon, mindenhol sebtapaszok vannak és még le is égtünk. Sóhajtozunk, fáj mindenünk és véraláfutások jönnek elő mindenhol. Erre a nem túl szép látványra nyitott be egy génlottó nyertes lány banda. Kiengedett hajjal, tükör sima barna bőrrel, kisminkelve, kipihenten, hollywoodi fogsorral mosolyogva belibbentek a szállásra. 45 km-t mentek ma...

Mondanom sem kell, közutálat tárgya lettek azonnal, bár ezt nem kell feltétlenül rossz dologként felfogni, hiszen hatalmas csapat összetartó, összekovácsoló ereje van annak, ha sokan együtt utálhatnak egy embert vagy csoportot.

Miután megbeszélték, hogy majd csak este zuhanyoznak, mert nem izzadtak le és nem érzik magukat koszosnak.... elmentek körbenézni a faluban, hiszen még süt a nap és nem is fáradtak el...

Ezen a ponton már hoztuk a disznó perzselőt és vártuk mikor térnek vissza.

Hiába volt sapka a fejemen, sikerült napszúrást kapnom, erre pedig a legjobb gyógymód a hűvös helyen elfogyasztott hideg sör, tehát lementem a földszintre, ami kocsmaként üzemelt és kértem egy grande sört. Annyira megütött, hogy észbe se kaptam már két mexikói lánnyal vonyítottuk a Perfect című számot Ed Sheerantól és megállapítottuk, milyen jól énekelünk. Ez olyan, mint amikor részegen azt hiszed tudsz táncolni, pedig nem. Most így visszahallgatva már inkább tűnik macskák bagzásának, mint romantikus, lágy éneknek, amit előadtunk, de teljes mértékben megérte, mert a tulaj lánya nagyon jól szórakozott rajtunk és nem kellett kifizetni a sört. Nem tudom milyen oktatás van Mexikóban, de a lányok boldogan ecsetelték, milyen gyönyörű ország kis hazánk, amit egy óceánjárós hajóút alkalmával sikerült megtekinteniük...

Most, az út során először, nem volt túl sok kedvem a zuhanyhoz, mert annyira leégtem, hogy csak a jéghideg víz volt elfogadható a bőrömnek. Mindenkit magam elé engedtem, ezért halhattam, ahogy mások is a maguk nyelvén anyázva esnek túl ezen a folyamaton, a többségük megfázva. Miután kihevertem az előbb leírtakat, egy svájci öreg úrral beszédbe elegyedtünk. Sok dolog szóba került, amikor a gyerekkorra terelődött a téma és arra a pontra az életünkben, amikor felnőttünk. A következőt mondta:

- Szerencsés ember vagyok, nekem sosem kellett felnőni, persze ennek ellenére nálam is eljött az a pont, amikor tudtam, hogy onnantól kezdődik a nagy betűs élet. Önnek mikor jött el ez a pont?

Itt egy picit elgondolkoztam és mondtam, hogy kettő dolog is jelezte.

- Az egyik, amikor először jött a nevemre sárga csekk. Az elég egyértelműen kifejezte, hogy vége a LEGO korszaknak. A másik, amikor a mamámnak szívrohama volt, ezért le kellett tennie a cigit. Egy alkalommal el akartam menni WC-re, amikor kinyitva az ajtót, a stikliben dohányzó nagymamám látványa fogadott.

- Mi volt a reakciód? - kérdezte nevetve.

- Mondtam neki, hogy ez más családoknál fordítva történik.

A szállás nagyon kultúrált, a főnökök jó fejek, erős a WIFI és meleg a radiátor. 9 euró, ebben benne van a reggeli is. Monte Irago Albergue a neve, ha valaki esetleg itt szeretne megszállni.

Sokan kérdeztétek mennyit költök naponta, mire számítsanak a francia úton. 2013-2015-ös blogokat olvasva számoltam napi 5 eurós szállásokkal, ehhez képest 10 alatt alig találok, pedig nem az első adandó alkalmat használom ki, hanem minden faluban és városban igyekszem a legjobbat megtalálni. A 10 euróban általában nincs benne a reggeli, ami szintén nem annyi már, mint 3 éve volt. 2 euró helyett már 3-5 euróval kell számolni ezt is és a mosás sem 2 euró, hanem 4, a szárítás 3. Napi 15 eurós költéssel terveztem, ehelyett 20 a minimum, pedig nem élek nagy lábon. Aki most indul számoljon napi 20 euróval és tegyen félre 100-at a nem várt kiadásokra, gondolok itt például arra, amikor az adott faluban nem tudsz ennivalót venni, mert nincs bolt, ezért rá vagy kényszerülve a 10-12 eurós menüre, de az utolsó napomon elérhetővé teszem az EXCEL táblát, amiben vezetem minden napomat.

Szőrnyű látvány lehetek, mert a főnök most simogatta meg a vállam és vetett rám egy igazán sajnálkozó pillantást.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon