El Camino - 23. nap

2019.04.20

Ponferrada - Villafranca del Bierzo 24,1 km, szinkülönbség 200 méter, elégetett kalória 1150, 7 óra

A mai nappal neki vágtam az utolsó hetemnek a Caminon. Miközben ezt írom, mellettem a sörrel (amit nem kellett kifizetnem), a tájra és az emberekre gondolva, illetve az egész kalandra, azt mondom nagyon hiányozni fog az egész minden fájdalmával együtt, de térjünk vissza erre holnapután, amikor 39 km-t megyek a tűző napon vagy holnap, amikor 500 méterről 4 km alatt 1300-ra vonszolom majd fel magam.

Reggel elmentem a postára feladni a csomagot, majd elindultam Villafranca felé. Útközben nyírták a füvet, aminek az illatától egy csapásra úgy éreztem nyár van. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Tavasszal a virágok, nyáron a víz illata és a meleg, ősszel az eső illata és a színek, télen...hát a telet utálom. Ezért is dolgoztam Tirolban, ott ritka a hó és csak 11 és fél hónapig van tél.

Éppen ezen merengtem, amikor mellém ért egy orosz lány. Már az első mondata után éreztem, hogy eléggé ezoterikus, spirituálisos, csí áramlásos gondolkodásmódja van, de nem voltam biztos, hiszen az "A levelek között átszűrődő fény, Isten jelenlétét és a mi létünket, vibrálásunkat jelzi a világban" mondat, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lány kicsit túltolta a napi adagot, azonban a második megszólalása, ami az "Én meg tudom mondani, ha valaki súlyos beteg és azt is, hogy hol van a baj" már elég egyértelmű jele volt a túladagolásnak. Ezen a ponton felvettem a sapkámat, hátha az megvéd a diagnózistól. Igyekeztem másra terelni a témát, de mindenben valami magasabb erő jelenlétét vélte felfedezni. Amikor magyaráztam miért jobb a motornak 3000-res fordulattal nekimenni az emelkedőnek, mint 2000 alatt, az egészből azt hozta ki, hogy ha elromlik az autó az biztos azért van, mert Isten így véd meg minket egy esetleges balesettől és a csillagok állásából meg lehet mondani érdemes-e útnak indulni vagy nem. Belülről már véresre rágtam a számat az idegességtől és attól a nagy fokú stressztől, hogy nem üthetem meg, hiszen fogadjunk el mindenkit olyannak amilyen, ugye...

Jó, akkor politika.

- Ha Putyin lenne Magyarország miniszterelnöke, forint alapú hitel lenne Svájcban.

- Mindennek és mindenkinek célja van ezen a világon, annak is megvan az oka, miért nem ő a te országod elnöke.

- Ha szívrohamod lenne, imádkoznál vagy orvoshoz mennél?

Gondoltam ezzel most jól megfogtam, de látszott, hogy nem én voltam az első, aki ezt kérdezte, ugyanis nagyon rutinosan rávágta, hogy:

- Az élet, a sors, a csillagok, Isten akarta úgy, hogy legyenek orvosok, hát miért ne mennék orvoshoz?

- Találkoztam egy kanadai pasival, aki egy szexshop üzlethálózat vezetője és a legkelendőbb árujuk a here szorító.

- Tényleg?

Háááhh! Te is csak nőből vagy anyám! Sikerült kizökkenteni, de a továbbiakat nem szeretném leírni, mert elpirulnátok.

Traktorral szelfizni menő gyerekek, nem a BMW-vel. Mindkettő ugyanannyiba kerül, de az előbbi tulaja dolgozik is.

Felhúztam a combom tövéig a térdnadrágot, hogy kicsit komfortosabban érezzem magam, közben egy angol úriemberrel beszélgettem, aki többek között gyakorolni jött a spanyolt, mert mindig szégyellte, hogy rengeteg angol anyanyelvű ember, nem beszél más nyelvet, hiszen nincs rá szüksége , amikor Cacabelosban egy öreg megszólított. Nem értettem semmit, de Patrick készségesen fordított.

- Fáradtnak látszik hölgyem, legyen a feleségem, akkor már haza is ért és megpihenhet.

Nem értettem, de a hangzásából ítélve nem én voltam az első, akit így csábított. A fordítás után visszakérdeztem, hogy:

- Melyik lennék én? Hétfő, kedd, szerda...

Erre nevetett, amiből azt gondoltam a humoromat értékelte, de nem erről volt szó, ugyanis rávágta, hogy:

- Drágám, nem melyik nap, hanem hanyadika...

Még Villafrancaba beérve is röhögtem. A Villafranca del Bierzoban szálltam meg. 6 euró volt és 8-an vagyunk egy szobában. Végre a jó idő miatt, pillanatok alatt megszáradnak a ruhák. Beültem egy bárba a Calle Puente Nuevo utcában, ameddig kinyit a bolt és vehetek tojást meg hagymát reggelire. Kell a rendes tápérték, mert holnap nehéz nap lesz.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon