El Camino - 24. nap

2019.04.21

Villafranca del Bierzo - O Cebreiro 28,5 km, szintkülönbség nagyon magasra mentem, elégetett kalória 1900, 9 óra

Reggel mindenki frissen, üdén, selyem pizsamában vagy már felöltözve kenegeti az arcára az aktuális időszaknak megfelelő UV védős alapozót, sminket, egyesek még rúzst is tesznek fel. Úgy érzem magam, mint egy szépségverseny válogatásán, de én a boxeremben, karikás, bedagadt szemekkel, 2 napja ki sem fésült hajjal, csak a fogamat megmosva, azt hiszem ebben a versenyben a biztonsági őr vagyok.

Reggel hagymás rántottát csináltam, hat tojásból, hogy bírjam a strapát, mert lelkiekben már készültem az első naphoz hasonló akadályokra. Ameddig majszoltam a reggelimet és bámultam magam elé, valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordultam és egy 17 év körüli fiú állt mögöttem.

- Ne haragudj, de úsztál?

- Hogy mi van? Bocsánat, de reggel van. Hova úsztam?

- Elnézést, de a hátad miatt. Sportoltál valamit?

- Ja! Nem, ez csak kinőtt. Esetleg a betonozás, de már előtte is NDK-s úszólánynak néztek.

A srác, olyan vékony volt, élére is állíthattam volna.

- Elkezdtem gyúrni, de semmi eredménye és gondoltam te tudsz tanácsot adni. Egy hete láttalak először és azt hittem sportolsz vagy jársz konditerembe.

- Kedves vagy, de nem én leszek az embered. Viszont elég sok férfit láttam, akiken látszik, hogy voltak edzőteremben vagy elmentek mellette, miért nem kérdezed meg őket?

- Inkább nem. Köszi. Buen Camino!

- Buen Camino!

Később láttam, hogy egy izompacsirtával reggelizik, koránál fogva az apja lehetett és csak a lába volt annyi kiló, mint a fia. Ettől fogva már értettem a srác frusztráltságát és, hogy miért engem kérdezett.

Hát ez a nap tényleg az elsőre emlékeztetett, legszívesebben csak bemásolnám ide az akkori bejegyzésemet és meg is vagyunk (El Camino - 1. nap). Halálhörgéssel haladtam felfelé az emelkedőn, de abból, hogy mindenki még méterekkel előttem lehúzódott az út szélére, arra következtettem, azt hiszik egy ezer éves Ikarus jön mögöttük, ami melléjük érve a meglepett arcukból be is igazolódott. 900 méteren már senki sem mondta a másiknak, hogy "Buen Camino", az egyezményes köszönés a "Hö" lett. Két lihegés között csak ennyire futotta.

Találkoztam magyarokkal, bár ők váltig állították, hogy székelyek. Közöltem, engem nem érdekel hol laknak, akinek az anyanyelve magyar, az magyar, ennyire egyszerű, csak a politika csinál ebből az egyenlőségjelből másodfokú egyenletet. Kocsival járják végig az útvonalat, nagyon aranyosak voltak, amikor megtudták, hogy egyedül vagyok, telefonszámot cseréltünk és arra kértek, ha baj van hívjam őket. Megköszöntem, bár mondtam, erre semmi szükség, ha engem valaki elrabol, az biztos, hogy visszahoz. Szeretem, ahogy kiejtik a szavakat a határon túliak, olyan szépen, ízesen beszélnek, legszívesebben adnék egy mesekönyvet a kezükbe és megkérném, hogy olvassák fel nekem.

Azt hittem, amikor lejöttem 500 méterre, onnantól már csak elsétálgatok Santiagoig, de ez az út kitesz magáért és még a cél előtt pár nappal jól megszivatja az embert egy kisebb Everesttel, azonban a látvánnyal most is kárpótolt.

Annyira jó adag reggelit csináltam magamnak, hogy csak két óra felé lettem éhes. Bementem La Lagunaban egy bárba, ahol rendeltem bablevest kenyérrel, desszertnek csoki tortát csoki öntettel és sört. Amikor leültem még 28 fok volt és sütött a nap, mire felálltam az asztaltól, 10 fok volt és esett a hó. Visszamentem az étterembe megkérdezni, meddig ettem, mert tél van. Azt mondták ez itt normális. Gondolom nem sok időjós dolgozik arra felé.

A szálláson a helyi varázsló képző iskola diákjai is megszálltak.

Úgy terveztem elmegyek Hospital da Condesaig, mert nem akartam másnap egyszerre sokat menni, de nem volt hozzá lelkierőm, viszont ennek hála holnap háztól házig 41 km-t megyek, emiatt nem ígérem, hogy írok, valószínű a következő két napot egyben teszem majd fel.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon