El Camino - 25-26. nap

2019.04.23

O Cebreiro - Sarria 41 km, Sarria - Portomarín 22 km, szintkülönbség 900 méter, elégetett kalória összesen 3100, idő 1: 11 óra, idő 2: 7 óra

Olyan lecsót rittyentettem, hogy a Triacastelaban lévő étterem műanyag levest főző séfje biztos elszégyellné magát. Ott álltam meg először tegnap az ominózus 41 km alatt és igen-igen jól esett volna valami laktató, igazi testes paraszt embernek készült étel, de hiába az egyszerű, kockás terítő, ami megtévesztett, ha egyszer a séf valami Michelin csillagos étteremből került ide, ahol egy akkora tányéron, mint az asztal, felszolgálnak egy akkora adag ételt, ami után egy hörcsög is éhes marad és jóformán több a díszítés, mint maga az ehető adag. Mi ezt otthon, gyerekkoromban a tyúkoknak dobtuk be a kerítésen, ma meg ezért fizetsz 20 000-ret, öltönyben, nyakkendőben egy 5 csillagos étteremben. Azt hiszem ezt nevezik márkának.

Szóval beültem ebbe az étterembe és látva az étlapot megkérdeztem a pincért, nincs-e véletlenül kaja is ezen a lapon, mert a bio földdel és a sült füge gorgonzolás tagliatellével nem fogok jól lakni. Sonka, szalonna, tojás, sajt, kenyér, krumpli, hagyma, bármi. Töltött káposzta esetleg, fehér kenyérrel, tejföllel, kizsírozva sörrel? Erre ajánlotta a mandula piskótát és a tésztalevest, én meg erre ajánlottam egy receptkönyvet, viszont éhes voltam és fájt a lábam, ezért rendeltem a levesből egy adagot, így sikerült 3 euróért vizes tésztát ennem, aminek műanyag íze volt, de legalább hoztak hozzá kenyeret, így azzal és a sörrel jól laktam.

Egyébként halkan megjegyzem azoknak, akik azt mondták O Cebreirotól sokkal könnyebb lesz, onnan már csak elsétálgatok, hogy szerintem az évek alatt megszépültek az emlékek, mint a szakítás után pár hónappal, amikor sokan elfelejtik mekkora seggfejjel voltak együtt és hajlandóak kiásni a döglött kutyát a kertből. Jelzem, hogy csak fel és le mentem eddig és nem sétálgatva, hanem mászva, viszont elmondom mikortól lesz könnyebb, Santiagotól. Onnan már valóban csak elsétálgatok, otthon, a kertben.

San Xil felé vettem az irányt, ahol egy gyönyörű vízesésnél igyekeztem kiheverni a leves okozta sokkot, amikor egy öreg kiterelte a teheneit legelni. Az egyikkel közeli viszonyba is kerültem, de ehhez le kellett tagadnom, hogy szeretem a hamburgert. Ilyenkor mindig eljátszok a gondolattal, hogy vegetáriánus leszek, de szerintem ez még várat magára.

Nagyon egyszerű megállapítani ki az, aki életében nem, hogy faluban nem járt, de még csak el sem ment mellette, ugyanis ameddig én a tehénnel megtárgyaltam a magánéletét, addig egy zarándok vadul neki állt fotózni őket. Az öreg csak pislogott, látszott az arcán a "Na a városi gyökér" megállapítás, amikor rámnézett és mutogatva a turistára mondott valamit spanyolul, erre én válaszoltam magyarul, hogy:

- Látta volna mit csinált a csirkéknél!

és legyintettem.

Mindketten nevettünk, annak ellenére, hogy fogalmunk sem volt mit mondd a másik vagy talán így is értettük egymást.

Amikor elindultam nekem adta a botját, mert látta, hogy sántítok és megsimogatta az arcom. ÁÁÁ imádom a spanyolokat.

Battyogtam felfelé az emelkedőn, miközben szidtam mindenkit, aki azt mondta könnyebb lesz és összefutottam egy olasz lánnyal, becses neve Silvia. Kiderült, hogy Máltán dolgozik és januártól Ausztráliában fog élni. Megnyugtatott, hogy elég lesz az angolom és októbertől szerinte kereshetek a szakmámban munkát a szigeten. Ő is így csinálta. Először pincér volt szinte nulla nyelvtudással, majd rá egy évre már webfejlesztőként kezdett dolgozni dupla annyi fizetésért.

Figyelmeztetett az albérlet árakra. Jelenleg 400 eurót fizet havonta a 18 négyzetméteres lakására, ahol elmondása szerint, ha becsukja a WC ajtót, ami a konyhában lévő ágya mellett van, akkor nem tud rá leülni.

Ő az élő példája annak, amit mondok, hogy nem kell drága cipő a Caminora. 140 euróért vette a bakancsát, ami a második naptól fogva a táskájában pihen. Az egész felszerelésem, hátizsákkal, cipővel, nadrággal, pólókkal, mindennel együtt került 140 euróba. Azóta a 4 eurós, kínai papucsában csinálja az utat. Megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, valamint megbeszéltük, hogy Máltán iszunk egy sört és szeretettel vár az olasz csizma orrában lévő otthonukba, ahol az anyukája halálra fog etetni, ha akarom, ha nem.

Ő megállt 5 km-rel Sarria előtt, legszívesebben én is ezt tettem volna, de biztosan elképesztően idegesítene, hogy nem mentem tovább, ezért erőt vettem magamon és potom 2 óra alatt bemásztam Sarriába. 5 km 2 óra alatt...

Sarriából sokan, nem sokan, elnézést, rengetegen indultak útnak, hogy az utolsó 100 km-t teljesítsék, annyira élvezhetetlenné téve így az egész napot, hogy inkább megvártam, ameddig mindenki komolyabb távolságra került tőlem és úgy indultam tovább, mert nem hallottam a saját gondolataimat. Összeszámoltam, 13 ember maradt azok közül, akik Saint-Jeanból indultak velem együtt vagy egy nappal később/korábban. Ehhez képest Sarria után legalább 100-an voltunk az úton.

Gyerekek ez az érzés leírhatatlan. 700 km-t mentem eddig. Ez a kő nagyon jó ötlet volt.

Ma reggel megbeszéltük Silviával, hogy egy helyen szállunk meg Portomarínban és ebben a pillanatban érkezett meg a szállásra. Kérdezte, hogy találtam ilyen helyet, mert a sok turista caminós miatt azt gondolta tele az összes albergue. Miután láttam, hogy az egész csorda felfelé veszi az irányt, odamentem egy helyi öreghez és megkérdeztem mi a mai ajánlat szállás terén. Ő irányított ide és ennek hála csak ketten vagyunk az albergueben. Olyan érzés, mintha egy balatoni nyaralóban lennék. Itt a vízpart, érzem is az illatát, hallom a békákat, meleg van, iszom a sört, itt a nyár. Veszünk egy üveg bort és lemegyünk a partra, mert egy brazil lány lent vár minket. Hagytam nekik a lecsóból.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon