El Camino - 27-28. nap

2019.04.24

Portomarín - Casanova 31 km, Casanova - A Calzada 31 km, szintkülönbség 500 méter, elégetett kalória 3000 kalória, idő 1: 11 óra, idő 2: 8 óra

11 óra alatt csináltuk meg a tegnapi napot, mert egy svéd pasi csatlakozott hozzánk és minden kocsmánál meg kellett állni, bár nem panaszkodom, hiszen nem kellett pisztolyt fogni a fejünkhöz. Ehhez még jön, hogy reggel alapból később indultunk, mivel csak ketten voltunk a szálláson és egyikünk sem állított be ébresztőt, sikerült kialudni magunkat, ennek eredményeképpen 9-kor tettük meg az első lépést Casanova irányába. Délelőtt megvitattuk, hogy mindketten lusta emberek vagyunk és a 200 méterre lévő boltba is kocsival megyünk, valamint a séta sem a kedvenc elfoglaltságunk, végeredményben teljesen logikus döntés volt eljönni a Caminóra.

Találkoztunk egy koreai lánnyal, aki, amikor megtudta, hogy Silvi olasz, elkezdett random szavakat kiabálni, szerinte olaszul, Silvi szerint nem. Erre én becsatlakoztam, én is hangosan megcsillogtattam a nyelvtudásom. "Pizza", "Pasta", "Bolognese", "Lasange", "Colosseum", de Silvi mondta, hogy még így is jobban tudok olaszul, mint a koreai lány. A svéd úriember (Liam) ekkor jött oda hozzánk, ő is kiabálva, azt gondolta mi így sétálunk.

Liam megkért, hogy álljunk meg egy bisztrónál, ami nagyon híres a hal ételeiről. Mivel én csak horgászni szeretek, de halat enni nem, ezért a következő párbeszéd zajlott köztem és a pultos között:

- Miért híresen jó itt a hal?

- Mert különleges családi recept alapján készítjük.

- Honnan van a hal?

- Sok horgász tavunk van, onnan hozzuk.

- Miért pont hal?

- Mert pizzát bárhol ehetsz az úton.

- Köszönöm, csirkét kérek rizzsel és párolt zöldséggel.

- ...

Az asztalnál a koreaiakról beszélgettünk és egyikünk sem értette, hogyan lehetnek 55 millióan olyan kis helyen, végül arra jutottunk, valószínűleg nincs TV-jük és rengeteg lehet az áramszünet is, ennek függvényében a populáció is rohamosan nő. Ezután Liam elmondta, hogy hat gyereke van, majd látva az arcunkat és hallva a fejünkben megfogalmazódó kérdést, megelőzőtt minket, közölte, hogy van TV-je és nincs áramkiamardás otthon.

Palas de Rei után beszélgettünk a társkeresésről, ezzel szóba hozva a diszkókat. Elmeséltem, hogy egyszer a retro részen, mindig oda megyek, nem bírom a "tucctucc" zenét, inkább önkívületi állapotban, whiskeyvel a kezemben, vonyítom a holnap hajnaligot a neoton familiatól, mint, hogy egy három másodperces ütemet hallgassak 5 órán keresztül, szóval ezen a részen láttam egy 30 körüli, egész helyes srácot, ezért neki álltam szuggerálni, ami lássuk be éjjel 1 után, ittas állapotban, nem táncolva, hanem ritmusra topogva, elég nehéz feladat, hiszen mind a két agysejted el van foglalva azzal, hogy állva maradj, nem hogy még egy adott pontra is koncentrálj. Potom 2 óra alatt sikerült bevonzani, hála az ellenállhatatlan vonzerőmnek. Odajött hozzám, majd ezt a módját választotta a romantikus invitálásnak:

- Jössz táncolni, geci?

Hát mondanom sem kell, teljesen elaléltam az ajánlattól, ilyen szépet még senki sem súgott a fülembe, arról nem is beszélve, milyen gondosan rakta össze ezt a szép magyar mondatot, de sajnos vissza kellett utasítanom. Tudom, talán ez volt életem legnagyobb baklövése, bár ez már sosem fog kiderülni.

Portomarín egyébként gyönyörű volt, ez volt az egész út alatt szerintem a legszebb hely, bár nekem a víz közelsége elég fontos, valószínű emiatt húz ehhez a helyhez jobban a szívem.

Liamet még Pallas de Reinél elhagytuk, így Casanovaba csak ketten vonszoltuk be magunkat. Ennek a botnak nagyon örülök, amit az öregtől kaptam, miután kinevettük a tehenet fényképező városi turistát. Viszont csak a jobb kezemben kényelmes, ezért lassan ez a karom olyan lesz, mint egy tininek, akinek sikerült feloldani a gyerekfelügyeletet a laptopon és eltöltött egy éjszakát kettesben a számítógéppel.

Ma reggel korábban sikerült elindulni, nem akartunk este megérkezni az alberguebe. 10 km-enként tartottunk egy szünetet, így sikerült betérni egy kávézóba, ami valójában egy lepukkant kocsma volt. Az asztaloknál törzsvendégek kártyáztak, valaki aludt és páran dölöngélve támogatták egymást a pult mellett. Miután helyet foglaltunk, Etelka (így neveztem el az idős hölgyet, olyan 70 körül lehetett) kitörő örömmel robbant ki a mosdóból, majd leülve mellénk magyarázott valamit spanyolul, bár mivel Etelka valószínűleg túltolta a diannás cukrot, nem igazán vagyok biztos benne, hogy spanyolul beszélt, de őszíntén szólva ez nem nagyon számított, mert input nélkül is elmondta, amit akart és nyugtázva a napot a mellettem lévő széken álomba szenderült. Nem igazán zavartattuk magunkat, szépen, csendben megittuk a kávénkat és dolgunk végeztével érzékeny búcsút vettünk Etelkától, a legjobbakat kívánva egymásnak. Gondolom.

Sokan fogtok emiatt vasvillával kergetni, de itt vagyok 33 km-re Santiagotól, majdnem 800 km-rel a cipőmben, amit nem törtem be, nem vettem eggyel nagyobbat, ahogy azt sokan javasoltátok és még mindig nincs vízhólyagom, de mielőtt beizzítanátok a disznó perzselőt, közlöm, hogy van helyette minden más. Térd dagadás, izomláz, fájdalom mindenhol, leginkább a talpamban, véraláfutás és égési sérülések, valamint ebből fakadó hámlás. 

El se hiszem, hogy itt vagyok Santiago tövében. Holnap 17 óra körül érek célba és 19:30-kor megyek a misére a katedrálisba. Ha jól tudom a pap megáldja a zarándokokat. Ma este Silvi főz, megígérte, hogy a lecsóm után, kapok igazi olasz bolgnai spagettit, emiatt most mennem kell. Mindenki aludja ki magát, holnap nagy nap lesz. Jó éjszakát!

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon