El Camino - 5. nap

2019.04.02

Puente la Reina - Estella, szintkülönbség 600 méter, elégetett kalória 1300, 6,5 óra

Tegnap este megismerkedtem egy párral. A pasi francia a csaj koreai. Hat éve itt ismerkedtek meg a Caminon. Egyik sem tudott a másik nyelvén, de rögtön egymásba szerettek. Nem is tökölt a pasi, mert azonnal kézen fogta a lányt és odaköltöztette Franciaországba. A Pesten Hallottam facebook csoport jutott az eszembe, ahol rengeteg "Keresem azt a lányt, akivel összemosolyogtunk a hármas metrón" féle poszt van. Ha rajtuk múlik ki fogunk halni, de ezt a franciát más fából faragták. Megfogta a csajt és vitte. Azt nem kérdeztem, hogy a lány is akarta-e, de boldognak tűnt.

A képen nem látszik, de normálisak. A férfi 1.9 m magas a nő meg 1.5 mély. 

Azoknak akik hasonlóan hozzám nem készültek az útra, nem edzettek és a bakancsot is itt fogják betörni, jelzem, hogy ez az a nap, amikortól már nincs bajod reggel. Az ötödik naptól tudsz guggolni, ugrani, járni, szaladni, repülni, mindezt egyszerre és egy levegővel. Reggel, amikor kipattantam az ágyból, fel sem tűnt semmi. Olyan hiányérzet félém volt, ezért körbenéztem mindenhol, végig tapogattam erotikusan a testemet, de nem hagytam el semmimet. Egy km után jöttem rá, hogy a fájdalom hiányzik. Végre belátta minden izmom és ízületem, hogy hiábavaló minden ellenkezés, akkor is menni fogok.

Könnyed léptekkel haladtam a cél felé, amikor is jobbra fordultam bal helyett és megmásztam egy kisebb hegyet, mire kiderült, hogy rossz irányba mentem. Könnyes szemmel battyogtam vissza az első kagylóig és indultam el a helyes útvonalon, ahol szintén mászni kellett, amikor is kilyukadtam ugyanott, csak 5 méterrel arrébb. Az ezutáni részt nem írom le, mert képtelen vagyok annyira cenzúrázni magamat, de annyit azért elmondok, hogy a világ összes nyelvén sikerült kifejeznem a nem tetszésemet.

Pamplona után nagyon megritkultunk. Elkoptak a nagyi korú Ironmanek, akik mindenkit előzgetve osztották meg egymással a kisunokáik kedvenc receptjeit és maradtak a puhány fiatalok, akik mindent lefényképeztek, ahelyett, hogy rendesen megnézték volna a tájat.

Útközben volt egy relaxációs állomás, ahol ha akartál olvashattál, ehettél, ihattál és egy szimpatikus napozó ágyon, akár aludhattál is, cserébe azonban illik valamennyit tenni a becsület kasszába. Én disznókat megszégyenítő mohósággal, mindenkit félrelökve vetettem rá magam a muffinos pultra, mert nem bírtam tovább édesség nélkül. Megfogadtam, hogy az egy hónap alatt testileg is tisztulni fogok, de eddig tartott a fogadalom. Imádom az édességet. A kakaós palacsintát csokiöntettel és porcukorral eszem. Már attól, hogy ezt elolvastad diabéteszed lesz. Viszont a gyümölcsös sütik mellett elmegyek. Vagy süti vagy gyümölcs, a kettő együtt nem megy. Egy spanyol srác odajött hozzám és elmondta, hogy azonnal belémszeretett, amikor látta, hogy még lóg ki a számból az egyik muffin, de már tolom be a másikat.

Hagytam 5 eurót és indultam is tovább. Úgy fogynak a 20 eurósok a tárcámból, mintha muszáj volna, pedig igyekszem 5 eurós szállásokon megszállni és a boltban beszerezni a vacsorának és reggelinek valót.

Zümmögő hangot hallottam a jobb fülemnél, de ameddig mindenki más ilyenkor pánik rohamot kapva hadonászik a levegőben, aztán magzatpózban összegörnyedve könyörög az égiekhez, hogy ne csípje meg a darázs, addig én ilyen helyzetekben az "Ha én nem bántom, ő sem bánt" elven nem teszek az égvilágon semmit. Hát ez a darázs egy pszichopata volt. Hozzá sem szóltam, nem kapálóztam, nem anyáztam mégis úgy döntött a hátam lesz a megfelelő temetkezési hely számára. Hát ha valaki látott messziről, azt hitte nekimentem valaminek, mert azzal a mozdulattal levetettem magam háttal a földre és igyekeztem agyonnyomni a táskámmal a rohadékot. Az életemért küzdöttem egy láthatatlan ellenséggel szemben, de győztem. Utána percekig azon röhögtem, hogy nézhettem ki a földön kapálózva.

Estella előtt 4 km-rel a térdem nekiállt lázadozni és nem hagyta magát. Hallottam egy roppanást, aztán jött a nyilalló fájdalom, onnantól igyekeztem nem behajlítva eljutni a végállomáshoz. A matektanárom középiskolában azt mondta, hogy semmi sem tud mínusz sebességgel haladni. A Caminon ezek a matematikai, fizikai törvények érvényüket vesztik.

A szállásra beérve azonnal radiátort kerestem a szememmel, de elszörnyedve vettem tudomásul, hogy itt sem fogok éjjel összeizzadva az ágyat kitakarózni a melegtől. A férfiak mind trikóban és papucsban lazáznak, a nők meg egytől egyig kabátban alszanak. Én még ennél is rosszabb vagyok egy fokkal. Nyári gyerekként, azt szeretem, ha már serceg a bőröm a naptól és az aszfalton csinálhatom a tükörtojást. Nekem nincs jó idő 35 fok alatt. Azt gondolnánk, hogy nincs különbség aközött, hogy van fűtőtest a szálláson csak hideg vagy egyáltalán nincs, de erre rácáfolnék, mert, ha van, de hideg, az legalább reményt ad, hogy bekapcsolják.

Ami a higiéniát illeti. Ahány mosdóban, zuhanyzóban jártam eddig és amennyiben még fogok, minden igyekezetem ellenére is jobb lesz ha felgyújtom magam, mielőtt haza viszem a baktériumokat. Lehet, amikor az első ember elért az óceánig, emiatt égette el a ruháit, a többiek meg spirituális jelentést tulajdonítva a dolognak szokássá alakították, most meg mindenki újjászületést imitálva perzseli széjjel a cuccait, amikor elér az út végéhez, miközben az első ilyen csak fertőtlenítés gyanánt történt.

Holnap 29 km-t fogok megtenni. Ezt időbe telik feldolgoznom lelkileg, ezért most elköszönök. 

Szellemmentes jó éjszakát mindenkinek!

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon