El Camino - 8. nap

2019.04.05

Logrono - Najera 31 km, szintkülönbség 600 méter, elégetett kalória 1200, 8.5 óra

Már annyira szexi a lábam, hogy fogdosom magam. A mai laza 31 km-es nappal együtt majdnem 200 km-nél tartok.

Tegnap este megint sikerült kifogni egy S kanyaros úriembert, de már annyira fáradt szoktam lenni a nap végére, hogy nincs erőm küzdeni ellene. Mindenki más viszont igyekezett megszüntetni a zavaró tényezőt krákogással, fülsértő köhögéssel, tapsolással, mígnem hallottam, hogy egy nő feldúltan kikel az ágyból, lábdobogás, majd egy hangos csattanás és csönd van. Halk sóhajok szaladtak végig a szobán, szemmel láthatóan rajtam kívűl senki mást nem érdekelt mi volt az a csattanás és él-e még a faszi, én meg minden kis szösszenetre felébredtem, hátha felém tart a csaj, aki nyilván dühkezelés céljából jött el a Caminora.

Van egy koreai srác, aki mindig az előző városban áll meg eltenni magát éjszakára, ami tőlem általában 8-9 km-re van. Ebben eddig semmi különös nincs, de az már elég érdekes, hogy reggelente ő már rég issza a kávéját, amikor én még csak gondolok rá. Ma sem volt ez másként. 9 km-re keltünk fel egymástól, de reggel kilenckor már ott ült a pékségben és fogyasztotta a feketéjét. Nem tudom hogy csinálja, de ilyen tempóval holnap Santiagoban lesz.

Navarrete után ballagtam elgondolkozva, amikor egy lány zöld zoknival a kezében magyarázott valamit spanyolul. Nem értettem egy szót sem, de abban biztos voltam, hogy ez egy nagyon fontos ruhadarab lehetett számára, mert folyton arra mutogatott és tolta az arcomba. Annyira erőszakos volt a csaj, hogy átfutott az agyamon, lehet éppen most próbálnak kirabolni egy fél pár zöld zoknival, én meg itt értetlenkedem. Nem sokkal később leesett, hogy elvesztette a párját, de ez sem töltött el biztonságérzettel, hiszen jóval Navarrete után, közel és távol csak út volt és bokrok, ő meg az út szélét pásztázva egyedül keresett egy zoknit. Ha még zarándok lett volna azt mondom rendben, jóformán a ruhánk minden értékünk és a házunk mindig a hátunkon van, de ez a lány rövidgatyában és trikóban, hátizsák nélkül aligha volt Peregrina.

Délután megláttam egy lakókocsit "Beer" felirattal, gondoltam magamban ez az én nevem, ezért miután 3 órája csak mentem és lehagytam mindenkit, a koreait is, leültem pihenni egy San Miguel társaságában. Valahányszor kikérem a sörömet, látom a pultosok szemében, hogy azt gondolják, na 50 kilós kislány, biztos mentes vizet kér majd citrom karikával, szívószállal, aztán amikor közlöm mit szeretnék kitágult pupillával nyúlnak a kis pohárért. Ezután általában szólok, hogy nagy lesz és még ötször megkérdezik biztos vagyok-e benne. Mondom, nem hitelt veszek fel, csak egy nagy sört kérek, de az igazi szerelem akkor gyúl lángra bennük, amikor látják, hogy egy levegővel ledöntöm az egészet. Az első kortyomat nyeltem le, amikor ledöbbenve vettem tudomásul, hogy ez a koreai gyerek már megint elhúzott mellettem. Látjátok, ezért dübörög náluk a gazdaság, nálunk meg csak éppen hogy megyeget, hiszen, ameddig Korea szeli a kilométereket, addig Magyarország egy útszéli lakókocsinál sörözik.

Egy francia zarándoktársammal gyalogoltunk egészen Najeraig. Rengeteg mindenről beszélgettünk. A hazánkról, autókról, spanyol fociról, házasságról, gazdaságról, voltaképp az egész világról. Megállapította, hogy Magyarország nagy léptekkel halad a cél felé, szerinte egy két év múlva bevezetik az eurót, és a munkanélküliség is évről évre csökken. Én nem így gondolom? - tudakolta bizonytalanul, miután látta az arckifejezésemet.

Az aldi házziasszonyoknál már csak a közmunkások vannak többen, emiatt önmagában az, hogy csökken a munkanélküliség még nem jelenti azt, hogy jobb a helyzet. - válaszoltam. Ezután percekig magyaráztam kik azok az aldi háziasszonyok.

Nagyon sokan rámírtok, különböző vagy éppen ugyanazon kérdések kapcsán. Nincs kapacitásom mindenre válaszolni, de cserébe kitaláltam, hogy beteszek egy gyakori kérdések menüpontot, ehhez pedig megalkottam ezt a nagyon bonyolult, rengeteg időt igénylő űrlapot, ahol feltehetitek a kérdéseiteket. íme:

Mi a kérdés?

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy közben beelőztük a koreait, majd újra elhaladt mellettünk, de mivel én egyáltalán nem emlékszem, mikor mentünk el mellette, ezért vonakodva megkérdeztem a franciát, hogy: - Figyelj már, ezt a srácot te is látod?

Ha eljössz a Caminora, kis idő múltán azon kapod magad, hogy mindent per nap járásban mérsz és úgy beszélsz mindenkivel, mint a Gyűrűk Urában. Kérdeztem a franciát, hogy mennyire lakik onnan, ahonnan indultunk, erre a válasza: csak négy nap járásra van. Jöttömre öt nap múlva számtsatok, pirkadatkor, kelet felől.

Napi rutinom végeztél betértem a legközelebbi boltba, ahol meglepetésemre egy magyar nő dolgozott, de nagyon törte a nyelvet, mert 30 éve itt él és azóta se volt otthon, bár ezt nem is bánja, neki már ez a hazája és igyekszik titkolni, hogy magyar. Na ezzel nálam mindig ki lehet verni a biztosítékot. Itt van otthon Petőfi, Széchenyi, Kossuth, mészáros lőrinc, hát ki az aki letagadja, hogy magyar?

A világ legszebb és leglogikusabb nyelvét beszélem, szabályosan le kell butítanom az agyam, amikor másik nyelvre váltok, mert míg a német beéri egy "gehen"-nel, addig a magyar elmondja egy gyalogol, ballag, battyog, halad, megy, jár, mászkál, slattyog, sétál, tipeg, caplat, baktat...stb-vel.

Amikor közölte, hogy a gyerekeinek meg sem tanította a nyelvet, inkább kifordultam a boltból...

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon