El Camino - 9. nap

2019.04.06

Najera - Santo Domingo de la Calzada 21 km, szintkülönbség: Alföld, elégetett kalória: 1100, 6,5 óra

A szálláson teljesen egyedül voltam egy "Mondj igen-t" feliratú pólóban lévő recissel, aki az emeleten lakott és egész este metált hallgatott. Radiátor sehol, egyéb fűtőtest sehol, de volt helyette hideg víz és 4 méteres belmagasság. A szobából felvezetett egy lépcső az emeletre, amire rá volt írva, hogy "ne menj fel". Felmásztam az emeletes ágy tetejére és megnéztem mi lehet ott fent. Egy galéria volt, eltakarva lepedőkkel. Na, - gondoltam -, itt van az összes nő lefagyasztva, aki igent mondott. Felmentem természetesen és rájöttem, hogy ezért nincs egy fűtőtest sem a szállásokon, mert itt van összes. Tíz perc múlva már négy hősugárzó volt az ágyam körül és én voltam az első, aki tavasszal leizzadt egy zarándokszálláson. Felkaptam a szappanomat és határozott léptekkel tartottam a zuhanyzó felé, amikor a folyosón egy "ne nyomd meg" feliratú gombra lettem figyelmes. Ekkor már gyanús volt, hogy egy Discovery Channel-es viselkedés elemző élő műsor részese vagyok és több millió ember figyeli vajon megnyomom-e a gombot és megtalálom-e a sajtot a labirintus végén, de belehaltam volna, ha nem nyomhatom meg. Búgó hangot hallottam egy darabig, de ezen kívűl semmi sem történt. Bent a fürdőszobában két zuhanyzó volt, mindkettő előtt ajtó a zuhanyzós piktogrammal, aminél az egyikre rá volt írva, hogy "ne menj be". Na itt már kiszálltam a játékból. Ezért nem járok múzeumba sem. Ne fogd meg, ne játsz vele, ne vedd a szádba, ne nyald meg, Virág az nem a kutya csontja...

Éjjel bekapcsolva hagytam a telefonom lámpáját, hogy elűzze a szellemeket, reggel pedig megnyugodva vettem tudomásul, hogy teljesítette a feladatot. Fogkefémmel felvértezve elindultam a fürdőbe. A mosdókagyló tükréből lehetett látni a WC ajtót, ami mögül olyan hang szűrődött ki, mintha lehúzták volna. Na már most, ahogy azt fent említettem egyedül voltam a szálláson...

Abbahagytam a fogmosást, levegőt sem vettem és rázoomoltam a tükörre, ha nyílik az ajtó habzó szájjal vessem rá magam a betörőre kihasználva a meglepetés erejét. Az nyílván eszembe sem jutott, hogy egy betörő sem megy el WC-re a kirabolni kívánt ház mosdójába, de a női logika már csak ilyen.

Hosszú másodpercekig nem történt semmi, már arra gondoltam biztos ő is az ajtóra tapadva hallgatózik és mindketten lesben állunk. Mondanám, hogy a férfi alvós boxeremben és pólómban, fogkefével a kezemben, a fogkrémtől még habzó szájjal, tettre készen, úgy néztem ki, mint egy harcos amazon, de nem így volt. Már be akartam nyitni, amikor előbújt az ajtó mögül egy 150 centis 40 kilós spanyol lány a látványomtól megdöbbent arckifejezéssel. Csak spanyolul tudott, ezért esélyem sem volt megmagyarázni a helyzetet, ő meg azt nem tudta elmondani ki ő és mikor jött. 5 perc alatt elkészültem, visszapakoltam a hősugárzókat a helyükre és jobbnak láttam nekivágni a mai napnak.

Az első lehetőségnél mindennap leülök meginni, csendben, békésen a kávémat. Megláttam egy erre a célra alkalmas pékséget és bementem. Háttal ült nekem egy zarándok, de a táskájára azonnal felkaptam a fejem. A koreai srác volt az. Hogyan?? Tegnap tőlem 11 km-re állt meg aludni. Lehetséges, hogy reggel ötkor kel? Éppen akkor, amikor arra gondoltam, most felállok és odamegyek, ott termett mellettem. Üdvözölt és beszédbe elegyedtünk, majd amikor elindult rájöttem, hogy nem kérdeztem meg, hogyan csinálja, de végül arra jutottam jobb ez így. Feldobja a napomat, hogy agyalhatok ezen és ameddig nem tudom a választ, addig bármi lehet. Teleport, űrhajó, varázslat, bármi. Schrödinger macskája.

Útközben összefutottam a képen látható franciával és kérdezte jobban van-e a térdem. Minden erőmmel azon voltam, hogy felidézzem őt, hiszen ezek szerint találkoztunk, de nem sikerült. Annyi sört azért nem ittam, hogy kiessen egy ember a tudatomból, de észrevette rajtam, hogy kutatok az emlékeimben, gondolok itt a nyitott szájjal való masszív bámulásra, ezért elmondta magától, hogy egyik nap mögöttem jött és látta, hogy a kínai nagyfal méretű, lefelé tartó lépcsősor láttán felsóhajtok és szerinte valami csúnyát mondok, majd nyújtott bal lábbal, a térdemet egy kicsit sem behajlítva veszem az akadályt.

Mondtam neki, hogy reggelente be kell melegednie, mint egy harminc éves szívó dieselnek, de utána megy, mint a golyó.

A tájban ma sem kellett csalódnom és a terep is az Alföldhöz volt hasonló. A legmagasabb pont ma egy fekvőrendőr volt, ami felett mindenki anyázva ment át, mert az összes kocsi alját széjjel karcolta.

Ezen a szakaszon készüljetek rendesen vízzel és étellel, mert 10 km-en keresztül a semmi közepén zarándokolsz. Se egy lakókocsi, se egy falu, város vagy limonádés bódé.

Az utolsó két-három km-t egy skót pasi társaságában tettem meg. Bemutatkozott, elmondta, hogy válik és onnantól kezdve minden cuccomba belekötött. Miért ezt a táskát vettem, az övé ennél sokkal jobb. Miért ilyen nadrágot vettem, az övé lecipzározható, az sokkal jobb. Miért ezt a fényképezőgépet vettem, az ő Nikon-ja sokkal jobb és ez így ment egészen Santo Domingoig. Mielőtt elköszöntünk, megállapította, hogy nem is kérdeztem meg, miért válik. Azt mondtam azért, mert tudom.

Lepakoltam a szálláson, ahol egy konnektor jutott összesen 16 emberre. Az út elején még minden albergueban az volt az első kérdésem van-e WIFI, mostanra mindenhol azt kérdezem mennyi csatlakozó van. Elmentem lezuhanyozni, végre forró vízben, majd egy a szálláshoz közel lévő zarándokmenüs helyre betérve már rendeltem is a vacsorámat. A pultos kérdezte honnan jöttem, mondtam Magyarországról, erre közli, hogy Óóó, hát te magyar vagy, akkor erős paprika, hagyma, minden jöhet, hiszen mi olyan fűszeresen eszünk, amitől más gyomra kiégne. Innen nem volt visszaút, ilyen reakcióra muszáj volt azt mondanom, persze jöhet minden, hiszen magyar vagyok, fasza gyerek. Szeretem én az erőset, de mértékkel. Már az étel illata is elég volt ahhoz, hogy égni kezdjen a gyomrom. A pultos teli szájjal vigyorogva figyelte, ahogy eszem és mutogatta a kollégáknak, hogy húngaro, húngaró, paprika, paprika én meg könnybe lábadt szemekkel, mosolyt erőltetve az arcomra bólogattam erősen, most meg itt állok az ágy előtt és azon agyalok, jobb lesz, ha éjszaka a WC előtt alszom.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon