Hotel 2

Ennél a szállodánál már az elején tudtam, hogy nem lesz minden rendben. Először is az első 4 e-mailben folyton arról írt, milyen jó náluk dolgozni és mennyire megbecsülik az alkalmazottakat. Teljesen mindegy volt mit kérdeztünk, a válasz e-mail mindig ezzel kezdődött csak mindannyiszor másképpen megfogalmazva. Másodszor, találtam egy Facebook csoportot, ahol egymástól tudtok érdeklődni, hogy melyik hotel milyen, mire számíts és milyen a munka. Ebben tájékoztatást kértem a hotelről és nem voltak tőle elájulva. Havonta kirúgják az emberek és csak két szlovák srác  nem cserélődik le, de velük meg vigyázni kell, mert nem véletlen, hogy egy ilyen hotelnél ők vannak ott régóta. Ennek ellenére sajnos nem volt választási lehetőségünk, a pénz meg kellett, így bevállaltuk. Próbáltunk azzal vigasztalódni, hogy majd bejárjuk Olaszországot meg Svájcot, ami így is lett. Emiatt hívják a helyet hármas határnak.
Szóval elindultunk
Beültünk a kocsiba és megtettük a 900 km-es távot. Megvolt beszélve, hogy Commisként megyek ki, ami a segédpincért jelenti. Mindent megcsinál, amit a pincér, de fizettetni nem engedik. Nem szerettem egyébként, mert minden kollégának segítened kell, szétszakítanak és megy a veszekedés, hogy kinek segítettél többet vagy kevesebbet, benyalsz a vendégnek, de végül ők kapják meg a borravaló egészét. Az alja meló is a tied, nyilván, hiszen te vagy a tanuló.
A főnök egy magas, szakállas, olyan 40 körüli pasi volt. Folyton nyitva volt a szája és annyi mimikája volt, mint egy agyon botoxolt ex szupermodellnek, aki elalvás előtt a 20 éves korabeli képeit nézegeti és kéri a következő időpontot a sebészhez. Nem láttad rajta, ha boldog volt, ha mérges, ha ideges, izgatott, jóformán semmit. Mint egy macska. 
A szállásunk nem volt éppen modernnek vagy tisztának mondható, de a célnak megfelelt. A tisztaság mértékén meg lehet segíteni.
Másnap reggel megismerkedtünk a kollégákkal, akik közül a főpincér elmondta, mi hogyan működik és tájékoztatott a beosztásunkról. Ő egy szlovákiai magyar volt, legalábbis nekem annak számított, mivel tudott magyarul és az egész rokonsága magyar volt, de ha ezt a kifejezést megemlítetted neki, akkor vérben forgó szemekkel, fröcsögő nyállal kérte ki magának még a gondolatot is, hiszen ő Szlovákiában született, oda járt iskolába és ha teheti inkább megy 500 km-rel többet, de elkerüli mi kis hazánkat. Ezután inkább beszélt hozzánk németül, minthogy megszólaljon az anyanyelvünkön.
Akkora szerencsénk volt, hogy a másik srác is szlovák volt és ő sem kedvelte a magyarokat, de legalább nem az a kétszínű fajta, hanem aki köszönés helyett közli veled, hogy XY vagyok és utálom a magyarokat, aztán távozik a helyszínről. Legalább bemutatkozott. Szóval éreztük, hogy sikerülni fog elmélyíteni a két nemzet közti amúgy is hatalmas barátságot.
Sajnos ezek a te magyar vagy utállak megnyilvánulások nem ritkák külföldön éppen ezért szóba szokott kerülni Trianon. A két magyar lánnyal beszélgettem erről és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
•    Miért utálnak minket? - kérdeztem
•    Biztos nem elég az ország, amit kaptak tőlünk - válaszolta Anita.
•    Országot? Arra a nagyobb erdőre gondolsz ott felettünk? Le tudom írni a történelmét egy sms-ben. -feleltem.
Ezt a főpincér szerencsésen végig hallgatta, ezután nem nehéz kitalálni, hogy véget is ért a pályafutásom Commisként. Másnap már szobalányként álltam munkába. Lassan kezdtem beletörődni, hogy ez lesz a karrierem csúcsa. Gondolom nem győztem meg arról, hogy megváltoztassa a véleményét a magyarokról.
Reggel 7-től dolgoztam délután 17-ig, tehát 10 órát, amiből egy óra volt a szünet és 8 órára voltam bejelentve. Hetente 6 órát ingyen dolgoztam, mert túlóra pénzt nem láttam. A hotel vadonatúj volt, 70 szobával, mindenhol márvány felülettel, meg fapadlóval, amin minden porszem meglátszott. Egy lánynak egy helyiség kitakarítása kb. 20 percet vett igénybe, ha elutazó vendégek voltak, akkor az ágynemű cserével és az előző utas nyomainak az eltávolításával együtt 30 perc kellett. Négyen dolgoztunk, mindenki a saját emelete után ment segíteni a többieknek, így végeztünk 15 órára. A főnökasszony naponta jött leellenőrizni a takarítás minőségét, és ha talált bárhol egy porszemet, akkor visszaküldött és az összes szobában le kellett törölni újra a port. Ezzel csak egy a gond, hogy új volt a hotel, így akadtak még utómunkák, amiket az asztalosok, kőművesek szorgosan jöttek befejezni. Mindennap. Amúgy is dühítő volt ötször felmosni és felporszívózni az erkélyt egy műszak alatt, mondván, hogy végeztek és oda már nem mennek vissza, de arra nincsenek szavak, amikor a főnök felesége leszid és visszaküld, hogy csináld meg hatodszorra is.

Egy barátommal azért szakadt meg a kapcsolat, mert irigy volt, ő nem mert lépni, nekem nem lehettek problémáim, hiszen külföldön dolgozom, utána meg valahogy elmentünk egymás mellett. Kettővel azért, mert nem voltak közös élményeink, így témánk sem. Leredukálódtak a régi, hosszú, baráti beszélgetéseink a "Szia! Mi a helyzet? "szintre.
Ezt nem kell kudarcként átélni, egy nagyon jó barátom mondta, hogy az emberi kapcsolatok folyton változnak. De hagyjuk a Paulo Coelho-s érzelgős szövegeket és térjünk vissza ahhoz a témához, amiért jöttünk.
A főnököt sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogyan okozzon idegösszeomlást. Nem tudom nálatok mi a szokás, de nála az eső egyet jelentett az ablak és erkély pucolással. A legszebb az egészben, hogy annyit esett az eső, egy Angliából érkező vendég közölte, ha ezt tudja, inkább otthon marad. A lányok mondták, hogy minden évben rengeteg zápor van. Valahányszor szakadó esőben tisztítottam az ablakot, meg kellett küzdenem a vendégek "Ez de hülye, biztos ezért vitte ennyire" nézésével. Szóval, ha valaha láttok egy szerencsétlent felhőszakadásban ablakot pucolni, az nem idióta, csak egy valóban hülye ezt a feladatot adta neki. A kolléganőmet az ex főnöke hóviharban küldte ki egy szál pólóban a tetőre, hogy tisztítsa ki az ereszt. A párja szedte le onnan és jöttek el még aznap. Pénz ide vagy oda, azért van egy határ.
Itt is naponta háromszori étkezést biztosítottak, ami meglepően finom volt az eddigi tapasztalatokhoz képest, egyedül a reggelit nevezném monotonnak, de a reggeliztető szakáccsal meg lehetett beszélni, hogy dobjon oda pár paradicsomot vagy paprikát.
Ez egy öt csillagos hotel volt, itt már látszott, hogy jobban odafigyelnek a tisztaságra, de ettől még itt sem kaptunk fertőtlenítőszert és a szobák nagy száma, valamint az idő hiánya miatt, előfordult, hogy nem voltunk túl alaposak. Azt mondanám, ha vendégként mész ki, akkor inkább 5 csillagos szállodát válassz, azért is, mert nem volt sokkal drágább, mint a négy csillagos hotel, ahol kezdtünk. Ettől függetlenül a pohárból ne igyál és vigyél törölközőt.
Anmeldebescheinigung
...és megint azok a fránya papírok...
Először még nem tudtuk, de a második szezonunkban már hallottunk az anmeldebescheinigungról. Ezt biztos mindenki legalább kétszer megpróbálta kiolvasni. Ez a tartózkodási engedély, amit akkor kell megcsináltatnod a helyi (nagylevegő) Bezirkshauptmannschaft-nál, ha három hónapnál tovább tartózkodsz az országban. Nekünk fejenként 39 euró volt, de hallottam már 56 euróról is. Az első osztrák szezonunk 4 és fél hónapig tartott, nem csináltattuk meg, mégsem kaptunk büntetést, míg a kollégámat 50 euróval megrövidítették, emiatt azt javaslom ne kockáztassatok. Ráadásul ez majd kelleni fog a munkanélküli segély igényléséhez is, ezért tényleg nincs értelme halasztgatni.
Másfél hónapja dolgoztunk ott, amikor kirúgták az egyik szobalányt, majd a párját is, aki mosogató és reggeliztető szakács volt. Ezután felvettek egy új lányt és a párját. Innentől megkezdődött a kirúgások áradata. Ennek a párnak a férfi tagja folyton hallgatózott és vitte az infókat a főnöknek. Tiszta óvoda, de sajnos a tulajnak ez kellett. Az első pillanattól kezdve a bizalmába fogadta és mindent elhitt neki, olyannyira, hogy annak a négy betonbiztos embernek is távoznia kellett, akik már 6-7 éve ott dolgoztak. Nem ért minket meglepetésként, amikor két és fél hónap után minket is elküldtek, magyarázat nélkül. Befogtuk a szánkat, nem háborogtunk, mert a mosogatós párost lazán kitette a szobájukból, hiszen a szerződésben benne volt, hogy a felmondás ideje alatt nem kötelező szállást biztosítania a munkaadónak a munkavállaló számára, ezért ki kellett venniük a lehető legolcsóbb közeli hotelben egy szobát.
 Általában 14 nap a felmondási idő, de a szerződésben foglaltak a mérvadók, erre figyeljetek oda, valamint arra is, ha a munkaadó mondd fel, kérjetek róla egy írásos igazolást, amely tartalmazza a felmondási időt és hogy mikor mondtak fel nektek, így nem tudják számon kérni rajtad, ha a felmondási idő lejárata után nem mész be dolgozni, mert sajnos erre is volt már példa.
Szóval kirúgtak minket, de megkönnyebbülés volt, meg persze kicsit kudarcnak is éreztük annak ellenére, hogy rendesen dolgoztunk. Három nap alatt az ams.at oldalán keresztül találtam magunknak munkát. Mivel nehezebb két pincérnek egy hotelnél elhelyezkedni és idő szűkében voltunk, így itt is szobalány és felszolgáló párként küldtem el a szállodáknak a pályázatunkat.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon