Hotel 1

December 10-én megkezdtük a szezonunkat Ausztriában. Ez kb. 7 órányi autóútra található Budapesttől, de ne ennyivel számolj. A köd, a havazás és az ezekkel járó rossz látási viszonyok miatt 9 óra alatt tettük meg az utat. Meg az a sok gyökér sem segít hamarabb letudni a távot, akik 3 centire a hátad mögött reflektorral próbálnak letolni az útról, mert te a jeges főúton félted a nyamvadt kis életed és a kiszabott maximális sebességgel haladsz.
A telefonban a leendő főnökasszonyunkat kenyérre lehetett kenni. Nagyon örült nekünk, megjegyezte, hogy jaj de cukik vagyunk az önéletrajzainkban látott képek alapján, tetszett neki a hajós múltunk, sok-sok jókívánsággal köszönt el tőlünk, illetve, vigyázzunk az úton, mert tudja milyen fárasztó ezt levezetni.
Utólag inkább azzal kellett volna vigyázni, hogy kimenjünk hozzá dolgozni.
Éreztem, hogy valami nem stimmel, de arra fogtam, hogy nem szeretem a női főnököket, ezért bebeszélem magamnak. Bárcsak így lett volna.
Ez a szemétláda képes volt arra, hogy felmenjen még a takarítás előtt az elutazó szobákba és összeszedje a borravalónkat. A folyosón már csak a tárt ajtók fogadtak minket a Borinkával. Így hívták az akkori kolléganőmet és egyben Hausdamemat. De ne szaladjunk ennyire előre.
Amikor odaértünk már nem volt ennyire behízelgő a modora. Engem egyáltalán nem is kérdezett semmiről, mint később kiderült azért, mert én szobalány voltam, tehát olyan munkát végeztem, amit egy jobb képességű majom is el tudott végezni, így én nem voltam túlságosan érdekes számára. A Levivel beszélt meg mindent, de vele is olyan stílusban tárgyalt, hogy fel tudtuk volna kenni a falra. Bevándorlók vagyunk, örüljünk, hogy dolgozhatunk.
Amikor lepakoltuk a cuccainkat, elmentünk a helyi Gemeinde-ba, ahonnan kaptunk egy meldezettelt (ez a lakcím bejelentőlap), amit el kellett vinni a főnöknek kitöltve, ő lepecsételte, aláírta és vitted is vissza. Fél óra volt az egész, de ezt a bejelentéstől számított 15 napon belül meg kell csinálni, különben megbüntetnek.

A szálloda hatalmas volt, egy új épületből, egy régiből, egy wellnessből és két étteremből állt. A sípálya felvonója ott volt három méterre a bejárattól. Mindkét hotelrészben 24 szoba volt, tehát összesen 48 darab egyenként kb. 20 négyzetméteresek. Erre voltunk először csak ketten a Borinkával.
A mi szobánk olyan volt, mint a vendégeké, erre nem lehetett panaszunk. Azon a folyosón csak a személyzet lakott és kulcskártyával lehetett bejutni.
Volt egy este, amikor bent hagytuk a szobában a kártyát. Éjjel kettőkor a hotelhez visszaérve állapítottuk meg, hogy nincs nálunk a kulcs. Miután heves vitával eldöntöttük melyikünk volt a nagyobb hülye, ami azért is tartott sokáig, mert mindkettőnk kapott kártyát, azután nem volt más hátra, mint bemászni az ablakon, szerencsénkre földszinti szobánk volt. Emlékeztem, hogy bukón hagytuk, így csak azt néztem melyik van ilyen állapotban. Megláttam, benyúltam a kezemmel és közép állásba tettem a kilincset, így, ha nem is lehetett teljesen kinyitni az ablakot, de annyira igen, hogy bepréseljem magam. Szóval bemásztam, örültem a fejemnek, hogy nem kell éjjel felébresztenem a főnököt és a sötétben ballagtam is az ajtóhoz. A TV tetején lévő órán láttam, hogy már majdnem 3 óra van, gondoltam egy élmény lesz reggel dolgozni menni.
Azon morfondíroztam, hogy mennyire elkényelmesedik az ember, hiszen a hajón még szabadnapom sem volt, most meg rinyálok, hogy milyen keveset alhatok. Aztán kapcsoltam, hogy nekünk nincs is óránk a TV tetején. Betörtem a szomszédhoz. Világbajnok futót megszégyenítő gyorsasággal igyekeztem kifutni a szobából, de csak átestem mindenen. Miután amit csak lehetett felrúgtam, levertem, összetapostam, kijutottam végre a fényre. Én hülye még mondtam is a Levinek, mekkora mákom volt, hogy ekkora hangzavar után nem keltek fel, miközben kiderült, hogy nem is voltak ott. Szabadnaposak voltak, elmentek a lányukhoz.
Másnap jelezték, ha legközelebb bemegyek hozzájuk azon felül, hogy mindent visszapakolok a helyére, csukjam vissza az ablakot, mert kihűlt a szobájuk, egyébként érezzem otthon magam.
Röpke két óra alatt kerültünk ágyba, a sajátunkba, mert mindezek után végre kellett hajtanom az eredeti tervet is.
Fehér póló és egy sima farmer volt a kötelező munkaruha a szobalányoknak. Reggel 8-kor kezdtünk, ez a hajóhoz képest kész szabadnapnak számított, a közös helyiségek kitakarításával, ami igazából csak a wellnesst jelentette. 9-re végeztünk vele, mehettünk reggelizni. Minden egyes reggel, négy és fél hónapon át, zsemlét ettem szalámival, meg amit vittem, de ha spórolni szeretnél, akkor nem fogsz ennivalót vásárolni magadnak.
9:30-kor felpakoltunk a kocsira és indultunk az emeletekre. Borinka 27 éve dolgozott kint Ausztriában, ennek ellenére így beszélt németül: Én enni menni reggeli, menni mosni, csinálni vasalni ruha. Igyekeztem nem eltanulni tőle, viszont a szókincse hatalmas volt, ezért előbb megértett bármit, mint én.
A kedves szomszédaink kifejezetten utálnak minket. Dolgozott ott egy szlovák srác a konyhán, aki úgy gondolta összefőzi az összes maradékot és azt a moslékot adja oda nekünk. Amikor közöltem vele, hogy ezt nem eszem meg, azt mondta a magyaroknak ez tökéletes.
A Borinka szeretett mindenbe belekötni és sosem tudtál mindent úgy csinálni, hogy az neki megfeleljen. Attól meg aztán Isten ments, hogy valami újító gondolatod legyen, amivel napi egy órát meg lehet spórolni, mert hallgathatod, hogy te egy senki vagy és új vagy, ő itt van évezredek óta, mindig mindent így csinált és ez eddig meg is felelt mindenkinek, akkor minek váltson. Egy ilyen érvelésre jöhetsz te az evolúcióval, meg hogy a barlangban sem volt rossz, de a fűtött lakás azért mégiscsak kényelmesebb, nem fogja érdekelni.
Ha vendégként mész egy hotelbe, vigyél magaddal törölközőt, a pohárból ne igyál, a WC-re ne ülj le és lehetőleg fertőtleníts le mindent. Máris elmondom miért.
Ez egy négy csillagos hotel volt, mégis csak CIF-fel takarítottunk. Egy szivacsot használtunk az összes szobára és a kolléganőm azzal takarította a WC-t is. Mondhatnánk, hogy az utolsó szinten lévők jártak a legrosszabbul, de miután egész szezonban nem cseréltünk szivacsot, így mindenki igazságosan, egyenlő részben járt szarul. A WC takarítás után nemes egyszerűséggel ugyanazzal mostuk el a poharakat is és a törölközőkkel töröltünk szárazra mindent, a padlót is. Ha ezeket fertőtlenítőszerrel, 90 fokon mostuk volna ki, nem is lett volna baj, de előfordult, hogy csak öblítő programra lettek betéve, hogy időre végezzünk, illetve, ha nem siettünk, akkor is csak 40 fokon mostuk őket, és mint azt fent említettem, így csinálta mindig, hát így is marad. A rongyokat azért nem használtuk, mert minél több fogyott, annál többet kellett mosni, aztán hajtogatni, a használt törölköző meg így is úgy is ment a mosodába.
Még a mosószer is minimális volt, mert figyelték mennyi fogy és rendesen leszidtak, ha esetleg a több millió eurós számlájuk gyakrabban megcsappant a mosószer árával. Mindenen spórolás volt. Vízzel mostunk fel és azzal tisztítottuk az ablakot is. Ha foltos volt az ágynemű, meg kellett fordítanunk, hogy a végére kerüljön vagy úgy kellett eltűrni a lepedőt, hogy ne látszódjon annyira. Esetleg vizes ruha és hajszárító. 50 000 eurós kocsik álltak a garázsaikban, a Maria folyton azzal hencegett, hogy nem tudnám megvenni a ruhatárát az éves fizetésemből és, hogy karácsonykor 1000 euró értékben kell vásárolniuk egymásnak, mert a családtagoknak ennyi jár, de azért biztos, ami biztos ellopja a borravalódat és spórol a mosószeren.
Visszatérve a napi teendőkre, megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem kell naponta háromszor takarítani a közös helyiségeket, így a szobák után mehettünk is ebédelni, aztán már csak a mosoda volt hátra. 13 órától 17-ig a törölközők hajtogatása, az ágynemű mángorlása, a kocsi feltöltése és a mosoda takarítása volt a feladat. A mángorló  egy ipari vasaló, amivel a hatmillió ágyneműt kell kivasalni naponta, éppen ezért fogadtam kitörő örömmel, ha egy vendégnek az egy hetes ott tartózkodása alatt mindennap cserélnem kellett az ágyán a huzatokat. Ez nem csak szimplán ciki, hiszen itt nem 80 éves emberekről beszélek, hanem 30 és 60 közöttiekről, akiknek nem gondolom, hogy az ágyat kellene használniuk WC helyett, hanem egészségügyi problémát is feltételez, amivel a helyükben elmennék orvoshoz.

A parkolóban több millió forint parkolt. A legrosszabb autó az X5-ös BMW volt, tehát olyan vendégeink voltak, akikről feltételezhető, hogy nincs anyagi akadálya az alapvető higiéniai rituálék megtartásának, viszont szellemi gátja úgy néz ki volt. De történtek szimpla balesetnek tűnő esetek is, mint például egy Ferrari tulajdonosával. Teljesen ápolt megjelenésű párról van szó. Annyi meglepetés és tapasztalat után sem néztem volna ki belőlük, azt, ami a szobájukban várt. Olyan szag csapott meg, hogy kifordultam a szobából és csak egy szó jutott eszembe: felmondás.
Nagy levegőt vettem, befutottam az erkély ajtóig, gyorsan kinyitottam és a friss ájert szipákolva átgondoltam a lehetséges származási helyeket, ahonnan az a bűz eredhetett. A legrosszabb az volt az egészben, hogy semmit sem találtam. Se WC, se szemetes, se mosdókagyló és a zuhanykabint is kizártam, de mégis olyan szaga volt, mint a szobahőmérsékleten érlelődő több órás szarnak. Nem lehetett mást tenni, elkezdtem takarítani. A fürdőszobát ázni hagytam a CIF-ben, az is egy kicsit elnyomta a szagot. Jöhetett a portörlés. Hát erre igazán nem számítottam. Az ágy és a fal közötti szőnyeg tele volt barna folttal. Mivel a termék nyomait találtam meg, így arra következtetek, hogy megpróbálták feltakarítani, de nem sok sikerrel.
Még most is hányinger fog el, ha rágondolok, ugyanakkor szeretném tudni, hogy sikerült ezt összehozni.
A másik, amit már említettem az a betét ragasztós nő. Mindennap feltette a használt betétjét a mosdó falára. Erre már csak a megalázás lehet a magyarázat, más nem jut eszembe, akármennyire kreatív is vagyok, nem hiszem, hogy van olyan elmezavar, ami véres betétek falon való elhelyezésében nyilvánul meg.
Ezek persze a kirívó esetek, ezen felül csak a szokásos "WC környékére intézzük a dolgunkat még véletlenül sem bele" vendégeink voltak. Sohasem gondoltam volna, hogy ezt fogom szokásosnak nevezni. 
A Levi, mint említettem pincérként dolgozott. A Maria egész nap kitüntette a figyelmével, de ezt a párom valamiért nem értékelte. Mindennap gyomorgörccsel ment be dolgozni, mert mindenbe belekötött. A Levi, akkor már 14 éve dolgozott felszolgálóként, ez idő alatt tanított be diákokat is, tehát ha lehetett is neki újat mutatni, azok nem az alap dolgok voltak. A Maria ezt nagyon jól tudta mégis megmutatta neki, hogyan kell sört csapolni, tányért fogni, bort felszolgálni, voltaképp mindent. Ezt nyilván lenyeli az ember először. Aztán másodszor is. A harmadik alkalommal már megkockáztatod a gyomorrák kialakulását, de egye fene elfér ez a többi gombóc mellé, azonban az ezutáni alkalmakkor, amikor még az is el van magyarázva, hogyan kell bekötnöd a cipődet, na akkor kezdődik a gyomorgörcsös állapot és ha már látod a szezon végét, akkor a veszekedések. Az utolsó hónapban már minden másnap kiabáltak egymással.
A feszültséget az sem csökkentette, hogy bejárt a szobánkba. A kollégák azt mondták lopott dolgokat keres. Egyik nap békésen takarítottam a szobákat, teli torokból a "Moon river" című számot énekelve, amikor ebben az intim állapotomban beloholt a szobába a légfrissítővel hadonászva és arról kérdezősködött miért lopok a hoteltől. Annyira dühös volt és tettre kész, hogy abban a pillanatban még azt is beismertem volna, amit el sem követtem. Miután felfogtam, hogy tárgyalás nélkül akarnak elítélni, felvilágosítottam, hogy azt a légfrissítőt mi vettük és ha járna boltba tudhatná, hogy bármelyik áruházban megtalálható. Ezután megilletődött és közölte, hogy takarodjak felporszívózni a parkolót. Visszakérdeztem, hogy a parkolót? Biztos? Azt mondta igen. Még érdeklődtem, hogy a kocsik alatt is, erre mondta, ha ilyen vicces kedvemben vagyok, akkor igen és legközelebb mindenről kér blokkot, ami a szobánkban van. 
Anyagiak
A fizetésem 1400 euró volt, a Levinek 1500. A borravaló, ha előbb értünk oda a szobákba, akkor kb. 10 eurót szedtünk össze. Havi szinten fejenként 50 euró körül alakult. A pincérek nem fogadhattak el pénzt a vendégtől, ez meg is lett mondva a recepción az érkezőknek, hogy ne a személyzetnek adják, hanem tegyék a malacba a bejáratnál. A probléma ezzel az volt, hogy ebből a szobalányok és a mosogatók nem kaptak, csak a pincérek és a szakácsok és ők sem egyenlő arányban. A főszakács osztrák volt, ezért ő a közösből heti 200 eurót kapott. A Levi 16 és 25 között. Valószínű lopott is belőle a Maria, de ez csak feltételezés, azonban, ha a szobákból elvette, akkor nem hiszem, hogy a malacból való lopás már lelkiismereti problémát okozott volna neki. Ha az anyagiakat a munkaórák, a munkanehézsége, szabadnapok száma és a környezet szempontjából közelítem meg, akkor hamar arra az álláspontra jutok, hogy Ausztriában jobban megéri dolgozni, mint a hajón és akkor még nem vettem figyelembe a szezonpénzt.
Ez a pénz minimum 2 hónap munka után jár. Az éves szabadságnapjaidnak az adott időszakra arányosított része. Tehát, ha 25 napod van egy évben és négy hónapot dolgoztál, akkor ezt elosztod 12-vel, majd megszorzod néggyel és megkapod, hogy 8 nap jár arra a négy hónapra, amit nem vettél ki, tehát ki kell fizetnie a munkáltatódnak. Ezen felül benne vannak az ünnepnapok, mert azt duplán kell számolni, a túlóra, a 13. és 14 havi fizetés szintén arányos része és ha heti öt napra vagy lejelentve, de heti hatot dolgozol, ahogy mi is, akkor az a plusz egy nap is, bár ezt igazából mondhatjuk túlórának. Mivel nálam minden munkáltató másképp számolt, így azt tanácsolom a pontos összeg kiderítéséhez fáradj be az utolsó 3 havi Lohnzettellel (bérpapír) és a jelenléti ívvel az AK-ba, (Arbeiterkammer, náluk tudsz feljelentést tenni a munkáltatód ellen és tőlük tudsz tájékoztatást kérni bármilyen munkaügyi kérdéssel kapcsolatban) itt mindent szépen ki fognak neked számolni és már a szezon végi kifizetésnél a papírral a kezedben panaszkodhatsz a főnöknek, ha kevesebbet adott. Illetve azt is el tudják mondani pontosan miből tevődik össze a szezonpénz, ha kíváncsi vagy rá. Egyébként egy teljes szezon után minimum 1000 euróval lehet számolni, ha normálisan le voltál jelentve 8 órába.
Az határozatlan idejű szerződéssel rendelkezőknek is jár pénz, de nekik évvégén. Mindent, amit fent említettem megkapnak ők is, csak egyösszegben.
Én személy szerint 3600 euróval távoztam, amiből, ha levonjuk az utolsó havi 1400 eurós fizetésemet, akkor hamar kijön, hogy 2200 euró szezonpénzt kaptam, ezért én nem rohantam az AK-ba feljelentést tenni, a bankba viszont annál inkább, mert az a fajta ember vagyok, akit ki lehet szúrni egy 10 000-res tömegből, ha sok pénz van nála. Izzadok, vörös vagyok és a zsebemet szorongatom. Tudjátok, csak semmi feltűnő. Ezért nem megyek a reptérre sem 100 eurósokkal a zsebemben, mert azonnal kiszúrnának és azt hinnék heroinos zacsikat szorongatok a seggemben és semmi kedvem a nyaralás előtt egy anális élményhez, akármennyire gyengéd lehet a reptéri biztonsági ember.
Amikor eljöttünk be kellett menni kijelentkezni a Gemeinde-ból. Ehhez volt olyan ügyintéző, aki elkérte a papírt, amit a bejelentkezésnél kaptunk, volt, aki nem, de mi mindig egy egész mappányi irattal járunk a hivatalokba, hogy nálunk legyen minden. Lehet hazai beidegződés.
Sokan visszamentek ebbe a hotelbe dolgozni a nyári szezonra, mert nem mertek lépni. Ahogy azt említettem a nyárra helyet találni jóval nehezebb. Áprilistól 4-től május 24-ig kerestük a helyeket. A 130 000 Ft-os megbízási díj 4 pályáztatást foglalt magában, amiből egyet az első hotelre használtunk fel, a nyári szezon előtt pedig az összes többit, mert 3-szor küldték ki annak a 15 000 hotelnek az önéletrajzunkat, mire egy felvette velünk a kapcsolatot.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon