1 hónappal később

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani és bevallom töredelmesen, komoly erőfeszítésembe telik ezt beismerni, de a máltai ügyintézéshez képest Magyarország fényévekkel előrébb jár. Ez persze nem jelenti azt, hogy pezsgőt kellene otthon bontani az okmányirodákban, mert csak két napja állunk sorban és még van egy napnyi hideg élelem a sátorban, amit még az időpontunk esedékessége előtti napon állítottunk fel, hogy legalább az első 500-ban benne legyünk. Ez csak egyszerűen annyit tesz, mintha azt mondanám a csernobili robbanás okozta radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára dobott atombombák által keltett sugárzásét. Mivel mind a kettő fertőzött, ezért aztán teljesen mindegy, hogy melyik a rosszabb. Mindkettő szar. Pont.
Akik tervezgetik erre a gyönyörű, multikulturális szigetre való költözést, azoknak javaslom, mindenképpen a lakással kezdjék. Mindenhez a bérleti szerződést kérik. Ha ez megvan, jön az a menet, amiért otthon a kormányablaknál sorban állva a fent említett körülmények között hálát adunk az égnek, hogy csak ennyi. Mielőtt belemennénk a folyamatba szeretném egy apróságnak tűnő kis dologgal kezdeni, félve attól, hogy mások is beleesnek az "Ejj ráérünk arra még..." hibába, mint én.
Tallinja kártyának hívják az itteni bérletet, ez egy plasztik kártya, amit PayPass szerűen le kell csippantani a sofőr mellett lévő fekete dobozon. Ezt a mondatot visszaolvasva nagyon szakszerűen sikerült leírni a folyamatot. Célszerű minél előbb megcsináltatni, mert a jegy drága és az igényléstől számított 100 éven belül várható az érkezése. Innen származhat az az ősi maláj közmondás, amit brit tudósok találtak meg egy pálmalevélre ráfirkantva, miszerint: "Olyan a kártya, mint az azt kibocsátó szervezet által személyek szállítását különböző műszaki eszközökkel végző szolgáltató". Tudtak valamit ezek a maják. Máltán a busz érkezésére szintúgy 100 éven belül lehet számítani, ennek következtében már annyi időt töltöttem a megállóban, hogy oda kérem a postámat.
Ha mégis időben fut be, legalábbis a tájékoztató jellengű menetrend szerint, valószínűsíthetően tele van és ha cicit villantasz, akkor sem fog megállni. Ezen a ponton örülnék, ha azt válaszolhatnám a mostanra mindenkiben megfogalmazódott kérdésre, hogy nem, nem tapasztalat, de sajnos az. Reggelente, mire felkelek az ágyból, megállapítom milyen nap van és sorra veszem a fontos kérdéseket:
•    Ma kell kiküldeni a takarítóknak a listát?
•    Szóltam a Jonnak, hogy eltört a WC ülőke az egyik apartmanban?
•    Rögtön az irodába kell mennem vagy be kell csekkolnom ma valakit?
•    Miért hívják a prostikat éjszakai pillangóknak?
Közben gépiesen csinálom a kávét, felöltözés, hvg.hu, fogmosás, Domcsit leviszem, indulás. Na már most, egyik reggel az öltözködés félbemaradt, mert csörgött a telefon, közben persze csináltam tovább a dolgomat, majd a beszélgetés befejeztével indultam dolgozni. A lépcsőház után 100 méterrel tűnt fel, milyen jó érzés, ahogy az ember hasát süti a nap...
Felül csak melltartó volt rajtam és kicsit rosszul esett, de a sofőrt nem zaklatta különösebben a dolog, persze simogathatom azzal a magyarázattal az egomat, hogy lehet itt ez gyakori jelenség, de inkább visszamentem felvenni egy inget.
Egyébként van ennek a kaotikus tömegközlekedésnek egy nagyon pozitív oldala is, mégpedig az, hogy mindenki késik, éppen ezért nem csinál senki problémát abból, ha esetleg fél órával később esel be a munkahelyedre.
A busz alternatívái a kocsi, motor, taxi, bicikli, láb, kéz és végső esetben az úszás, lévén szigeten vagyunk. A kerékpárt nem javaslom, mert a kocsiban sem érzem magam biztonságban, jóformán minden reggel hagyok egy búcsú levelet, de ezt csak az értheti, aki járt már körforgalomban Máltán. Az a szabály, hogy nincsen szabály. Egyirányú utcában simán jöhetnek szembe, sávok nincsenek, de nem azért mert lusták felfesteni, hanem mert felesleges, a körforgalom kapacitása az autók szélességének függvényében változik. Ugyanaz a körforgalom lehet 3 nagy autós vagy négy kis autós, esetleg 2 motoros 2 autós. 9 km-re lakom a munkahelyemtől, egy kis faluban, de az egész sziget akkora, mint Budapest a külső kerületek nélkül, ezért, amikor azt mondom kis falu, akkor egy Westend alapterületének megfelelő települést képzeljetek el, aminek a harmadik utcája már átlóg a másik faluba. Szóval reggelente, ha autóval vagyok innen indulok. A 9 km alatt eddig mindennap legalább két balesetet láttam. Kicsit olyan itt vezetni, mint valami videójátékban, mintha meg lenne szabva ki hány pontot ér. Öreg néni, szint: könnyű, fél pont. Gördeszkázó srác, akit utálsz, mert gyorsabban halad nálad és, mert sohasem tanultál meg gördeszkázni, szint: közepes, 1 pont. A barátnőd, aki ki fog jönni hozzád hónap közepén nyaralni és terhesen szeretne robogót bérelni, két pont.
Nincs olyan autó, ami ne lenne meghúzva és némelyik tényleg olyan állapotban van, mint, amilyenben az enyém volt az első műszakinál. Emlékszem, csak a rendszámtábláját vittem el levizsgáztatni. Kicsit aggódtam, de átment.
Egy szó, mint száz a Tallinja kártyával kezdjétek. Személyesen a vallettai buszállomáson tudjátok megcsináltatni az információs pultnál vagy online ezen az oldalon: https://www.publictransport.com.mt/en/tallinja-card
31,5 euró, amiből 20 euró kerül jóváírásra. 70 centet vesz le minden út alkalmával, azonban az első felszállástól számított két órán belül ingyen utazhatsz. A kártya nélkül két euró a jegy, de a fent említett oldalon találnak magunknak azok is alternatívákat, akik csak nyaralni jönnek.
NI number avagy latin nevén adószám
Az NI number elvileg a magyar adószámnak felel meg. Azért elvileg, mert volt olyan hivatal, ahol ezt kellett bediktálni TB szám gyanánt, de, amikor megkaptam a máltai személyimet, akkor meg közölték, hogy az lesz a TB számom, ami a személyimen van, szóval van egy rakás számom és ha ügyet intézek, rutinosan előkészítem mindet. Hozzáteszem minden előkészület ellenére egyszer kértek már egy számomra azóta is teljesen ismeretlen negyediket is.
Lakásbérleti szerződéssel a hónunk alatt nekivágtunk a máltai ügyintézés végtelen sűrűjének kezdve az adószámmal, merthogy ezzel rendelkezned kell a munkaszerződés megkötéséhez.
Emlékszem, a nyári nap sugarai bensőmig hatolva derítették fel lelkemet, amelyhez, mint a tenger a parthoz, párosultak a finoman, kiszemeltjeiknek udvarló madarak csiripelése által lágy szellőként szálló gondolataim. Lecsuktam a szemem, hogy jobban lássam a körülöttem bizsergő kellemesen meleg, sós levegő gyengéd érintését, ahogy körbejárva, a testemet átölelve, adta finoman tudtomra, ez egy csodás nap elöljárója.
Egy távoli harangszóra lettem figyelmes, miközben a szűk, jellegzetesen mészkősárga utcákat szelve odaértünk az épülethez.
Jó kiállású, széles vállú, görög (máltai) Isten fogadott az ajtóban. A verejték boldogan siklott végig a nyakától az izmos mellkasáig. Mindketten szólni akartunk, de elveszve egymás tekintetében, félúton elakadt hanggal a torkunkban tudatosult, hogy nem ronthatjuk el ezt a tökéletes pillanatot holmi jelentéktelen cseverészéssel. Beszéltek helyettünk a madarak, a víz morajlása és a harang. A tenger, ahogy hullámai a mészkő falakhoz csapódtak, olyannak hatottak, mint egy évszázadok óta veszekedő házaspár, akik tudják, hogy minden erőfeszítés ellenére, örökké összetartoznak.
Olyan mélyen, meghatódva néztük egymás lelkét, amelyek már akkor összefonódtak, amikor megszülettünk, hogy észre sem vettük az idő múlását. Tudtuk, hogy csak azért sírtunk fel, amikor Édesanyáink világra hoztak, mert nem lehettünk egymáséi. Csak mi voltunk, csak a szellemünk, a nyár és a lehetőségeink. 
Rövid, gesztenye barna, sűrű haja és annak pár ősz hajszála arra engedett következtetni, hogy 35-40 csodálatos év állhat mögötte, tele tapasztalattal, csalódással, szerelemmel, boldog pillanatokkal, néha keserűséggel, amelynek minden pillanata azzal az örömteli várakozással telt, hogy tudta nem hiába, hiszen egyszer találkozunk, egyszer beteljesül a szerelmünk, amely mindvégig ott motoszkált bennünk, irányított egymás karjai felé.
Az ingujját feltűrve, láthatóvá vált a vastag, izmos alkarja, amelynek duzzadt erein megcsillant a napfény. Beleborzongtam a gondolatba, hogy nem sokára megérinthetem, miközben izzadt testünk egybeforrva olyan csúcsokra vezet, amelyet csak Isten teremthet.
Gyengéden közelebb hajolt, ezzel lehetőséget adva, hogy belekóstoljak az őt körülvevő levegő illatába, miközben lassan és érthetően csak annyit mondott:
- Takarodjatok kifelé, zárva vagyunk! Nem látjátok a táblát?!
Egyébként a pasi 113 cm mély volt, kopasz és kivillantva mind a két fogát, nem hogy semmilyen rokoni kapcsolat nem volt közte és az Istenek között, de még Zeusz maga elé tartotta égiszét hogy ne is lássa.
Csapó kettő, másnap újrapróbálkoztunk, de nyitvatartási időben, zárva voltak. Ez, mint utóbb kiderült, Máltán annyira nem meglepő. Nagyon rugalmas emberek a máltaiak, a nyitvatartási idejükkel is azok. Ahogy a busz menetrend, ez is csak tájékoztató jellegű.
Harmad nap sikerült feljutni az emeletre, ahol az egy kis lyukban ülő nő üvöltözését már a lépcső alján hallottuk. Amikor beléptünk, lecsapta a telefont és szúrós tekintetét ránk szegezve dühösen megkérdezte mit akarunk. A nő tekintetétől még azt is bevallottam volna, amit el sem követtem, ezért nem nehéz kitalálni, hogy itt nem dobtam be, hogy 20 deka párizsit kérek take away.
A férfiakkal még elpoénkodok, de egy dühös nő az már veszélyes. Láttam én már válófélben lévő nőt kettévágni láncfűrésszel az autójukat.
Mondtam, hogy NI numbert szeretnénk, külföldiek vagyunk, kell a munkaszerződéshez.
- Ez érdekes, mert nekem is kell a munkaszerződés az NI number kiállításához.
- Elnézést, lehet nem értem jól. Tehát a munkaszerződéshez kell az NI number, de az NI numberhez meg kell a munkaszerződés?
- Én a másik felét nem tudom, csak azt, hogy nekem kell a kiállításhoz egy munkahely.
- Akkor most mit csináljunk?
- Nem tudom, de az én időmet ne rabolják. Következő!
Felhívtuk a jövendőbeli munkáltatót és elmeséltük a sztorit. Nem értette ő sem a dolgot, azt mondta visszahív.
Addig hívott, hogy bezárt a hivatal, ezért 3 nap után még mindig üres kézzel távoztunk.
Negyedik napon egy előszerződéssel a kezükben találtuk meg a kiskaput és 3 másodperc alatt megkaptuk az adószámunkat.
Négy nap három másodpercért. Ilyen lehet, amikor valaki azért megy vásárolni, hogy boldogabb legyen tőle.
Egy hátsó fali szívinfarktust hordtam ki lábon, amikor a máltai hivatalok honlapjait böngészve rábukkantam egy online igénylést lehetővé tevő lapra. Tehát most megspórolva nektek a fenti négy napot elmondom, hogy ezen az oldalon elintézhetitek elektronikusan a kanapén kávézgatva: Katt ide.
Ha mégis személyesen szeretnétek elintézni, akkor itt a cím:
Social Security Department, 38 Triq l-Ordinanza , Valletta
Érdemes megnézni ott vannak-e még, mert folyton költöznek.
Ezután kell elmenni a rendőrségre, ahol 3 euróért megkapod az erkölcsi bizonyítványt, bár ezt a lépést szerintem nyugodtan kihagyja az, akinek a munkáltatója nem kéri, mert nekem azóta is a szekrényben lapulva várja, hogy kijöhessen a fényre.
Lakásbérleti szerződés
Ez az, amire rengeteg pénzt félre kell tennetek. Ha a mi lakásunkból indulok ki, akkor a kezdeti költségek a következők voltak:
750 euró - kaució
750 euró - egy havi bérleti díj előre
100 euró - rezsi (víz, villany, internet)
412 euró - ingatlan közvetítő
Összesen: 2012 euró, ha 325 Ft-tal számolunk, akkor 653 900 Ft és még nem pakoltad tele a hűtőt sörrel.
A kiutazás kocsival 7,5 literes fogyasztással, kompjegyekkel, két éjszaka szállással meg autópályadíjakkal volt 161 250 Ft. Ebben nincs benne, amit útközben ettünk, ittunk és az idegeim gyógykezelése, amit az olasz közlekedés tett tönkre.
Tehát összesen összesen összesen 815 150 Ft volt a kezdeti költség ennivaló nélkül.
Gharghurban lakunk, ez egy kis falu, nyugodt, csendes, nincs turista és sétával fél óra a tenger. Imádok itt lakni, semmi pénzért nem költöznék közelebb a fővároshoz.
Aki ennek ellenére Vallettában vagy a környékén szeretne lakni, készüljön fel a fent említett bérleti díj duplájára, a nedves, penészes falakra, rengeteg emberre és a hangos bárokra. 400 éves házak állnak ott, olyan páratartalommal hogy, amikor az egyik apartmanban leteszem az asztalra a booking formot (ki kell tölteni az érkező vendégeknek), pár perc múlva már nedves az egész.
A magas közvetítői díj ellenére is javaslom, hogy először így keressünk lakást, mert nem vernek át, az ő bérleti szerződésüket írod alá és egy idegen országban, idegen nyelven, idegen emberekkel, ahol még egy egyenes utcában is eltévedsz először, jó ha valakitől tudsz kérdezni és eligazít. Bátran ajánlom Barabás Csabát, mindenben segít és sikerül neki a lehetetlen is, mint például, amikor egy két gyerekes, két kutyás családot sikerült 3 hét alatt elszállásolnia miközben még az árból is engedett a tulaj. Itt a facebook profilja: Katt ide
Nem sokára érkezem a Máltai ID card kalandos, izgalmas és tapasztalatokkal teli történetével.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon