Hajós élet

Észbe se kaptam, már a hajón robotoltam. De a felszállásnál akadtak azért problémák. Beléptem a hajóra, a recepciós már tudta, hogy jövök, így a Hausdame (szobalányok főnöke) már ott is termett és körbevezetett a fontosabb helyiségeken, majd megmutatta a kabinom és elviharzott. Azonnal feltűnt, hogy mindenki Haudamenak hívja. Tisztában voltam az angol tudásom szintjével, de a nyakamat tettem volna rá, hogy ez nem angol szó. Éreztem, hogy itt baj lesz, talán rossz hajóra szálltam, de ezt a gondolatot elhessegettem, hiszen a recis tudta, hogy jövök, név szerint. 
Este hatkor kellett kezdenem a mosodán, ahol egy romániai nő fogadott. Nyitó kérdése az volt beszélek-e németül. Nem értettem elsőre, ezért összeráncoltam a homlokom és nagyon hangosan, artikulálva, magyarul mondtam, hogy
•    Újra! - miközben lázasan pörgettem az ujjam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok hülye csak ismételje el.
Megint feltette a kérdést és válaszoltam is egy határozott Nein-t, ezzel lefolytatva életem első éles német beszélgetését. Visszakérdeztem, hogy ez nem angol hajó? Ezt már angolul természetesen.
Erre megrázta a fejét, mosolygott és elkezdte németül mondani a teendőket. Ha azt hiszitek a heti 5x4 órás német tanfolyam az intenzív, akkor tévedtek.
Nagyon okosan bólogattam mindenre és az első mondat, amit használni kezdtem, az "Ich verstehe" (értem) volt, annak ellenére, hogy egyáltalán nem verstehe-tettem a dolgokat.
Felhívtam a dajkámat, hogy megtudjam mi történt. Elhadarta, hogy a németes szobalányt angol hajóra tették Franciaországba, engem meg angolosként a németesre, de ne aggódjak, majd belejövök és ezzel a mozdulattal letette. Utólag nagyon örülök neki. Olyan inspiráló embereket és környezetet ismertem meg, akik megváltoztatták az életem és biztosítottak afelől, hogy jól döntöttem, illetve pár barátra is szert tettem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
A munka
A Dunán közlekedtünk, Passautól a Fekete-tengerig. A vendégek átlag életkora 60 és 90 között volt, oroszok, amerikaiak, angolok, kanadaiak, németek, svájciak, osztrákok, ukránok...stb. A nagyon öregek adták a legtöbb borravalót és kezeltek úgy, mintha ember lennél. Nagyon sokat jelent ez egy olyan környezetben, ahol napi 16 órában hallgatod, hogy egy senki vagy és úgy is bánnak veled, hogy ezt egy percig se felejtsd el.
A napi rutin úgy nézett ki, hogy reggel 5:30-kor keltünk, mert mennünk kellett 6-ra sidejobolni, ami a közös helyiségek takarítását jelentette. 5-en voltunk kabincicák, hetente változott mindenkinek a feladata. A sidejobot mindennap reggel, délben és este kellett csinálni.
Ezzel kapcsolatban azt a tájékoztatást kaptam egy alkalommal a kolléganőmtől, hogy:
•    Virág, a szopás nem sidejob
WC takarítás, üvegkorlát, automata ajtó, porszívózás, portörlés. Az automata ajtó volt a leggyorsabb folyamat. A Hausdame elmagyarázta, hogy az üveg automata ajtóknak mindkét oldalát tetőtől talpig le kell törölni vizes ronggyal aztán szárazzal. Hát persze... ezt az egészet letudtuk annyival, hogy odamentünk az ajtóhoz, ránéztünk, megállapítottuk, hogy nem koszos és ott hagytuk. Esetleg, ha volt egy ujjlenyomat a pólómmal letöröltem, soha sem ellenőrzött minket az a nő. Felkelt kb 7:30-kor, megmutatta magát és visszafeküdt 10-ig. A Hotel Manager már annál inkább szerette látni, hogyan takarítunk, de szerencsére ez a reggeli munkánkat kb. heti kétszer érintette, éppen ezért, megesett, hogy egy ember csinálta meg mindenkiét, amíg a többiek aludtak még fél órát, aztán másnap cseréltünk. Egyszer azonban megesett, hogy a barátnőm, aki a szobatársam is volt, rohant vissza a kabinba ordítva:
•    Baszd meg Virág, itt a Hoti (Hotel Manager)! Kelj fel és szólj a többieknek!
Nettó 47 másodperc alatt már kint voltam a kabinból.
A Hotel Manager végig nézte az egészet, mivel nem volt hülye, hamar összerakta a képet, hogy a folyosón ordítozva futó szobalány nem pánikrohamot kapott, csak a kollégákat ébresztette. Nóri annyira visszafogottan intézte a dolgot, hogy annak is fel kellett kelnie, akinek egyébként semmi dolga nem volt ilyen korán a hajón.
A kabinban emeletes ágyak vannak meg a világ legkisebb fürdőszobája. Én aludtam alul, az említett barátnőm fent. Mivel nem sokat pihensz, így sokszor felriadsz, attól félve, hogy elkéstél, de ez a normális embereknél egy pillanat alatt lezajlik és már alszanak is vissza. Nos nála ez nem így volt. Hajnali háromkor arra keltem, hogy leugrik az ágyról, vörös szemekkel, habzó szájjal, ordítva próbál felrázni, mert azt hitte elkésünk és megint pucolhatjuk kefével a wellnesst. Egy gond volt ezzel, ahogy azt már említettem 5:30-kor kezdődött a nap. Utána végig magzatpózban, remegve vártam, mikor veti újra rám magát, de többször nem fordult elő. Reggel nem emlékezett semmire. Egyébként a szobákban csak akkor raknak össze ellenkező neműeket, ha azok külön kérik ezt. Nyilván leginkább pároknál kerül sor erre.
Miután a sidejob megvolt, felmentünk reggelizni a crewmessebe (közös helyiség), felébredtünk, elszívtunk egymás után 3 cigit és azon gondolkoztunk hol rontottuk el és mennyire megérte tanulni.
A reggeli után le kellett menni mindenkinek a saját szintjére és elkezdeni a szobák takarítását. Egy kabin nagyjából 10-12 nm volt, mindegyikben volt fürdőszoba. 4 fajta ronggyal kellett takarítani. Kék a portörlésre, a piros a WC-re, a sárga a fürdőre és volt egy rongy az üveg felületekre. Őszinte leszek. Ha minden takarítási előírást betartottunk volna, estére sem végzünk, plusz, ha csúsztál az idővel, porig aláztak és büntetést kaptál. Emiatt aztán kb. egy rongy volt mindenre. Esetleg kettő. Nagyon örültem, ha csak gyorsan rendbe kellett tenni az ágyat, nagyjából letörölgetni, a fürdőt áttörölni és kész. Szóval, ha nem várt "meglepetés".
Nagyon sokan nem tudják mit csinál egy szobalány a szobában. Azt hiszik, letörölget, ágyat igazít és ennyi. Hát nem. Bemegy a szobába. Megigazítja az ágyat. Letörölget mindenhol. Rendet rak, mert ugye a bugyiknak, a nadrágoknak, a telefonoknak, a véres tamponnak, illetve betétnek és úgy igazából mindennek a földön a helye a vendégek szerint. A teleélvezett óvszernek is , de volt, aki úgy gondolta, a csapra ráhúzva mutat a legjobban. Ha ez megvan, bemegy a fürdőszobába, a WC-be beleönti az adott vegyszert, beleteszi a WC kefét, közben a zuhanykabint befújja tetőtől talpig vízkőoldóval, ami annyira környezetkímélő, hogy nem oldja a vízkövet. Ameddig ezek áznak a vegyszerben, letakarítja a legapróbb kozmetikai szerekkel agyonpakolt és összesminkelt mosdókagylót, majd visszapakol mindent. Utána lezuhanyozza a kabint forró vízzel, az üveget először ablaklehúzóval, majd száraz ronggyal végig törli. Kiszedi mindenhonnan a hajszálat, lekapargatja a csempéről a hajlakkot. A WC-t áttörli fertőtlenítőszerrel, majd négykézláb felmos, törölközőt cserél, amiből minden kabinban 6 db van, de természetesen naponta le van dobva az összes a földre még akkor is, ha egyedül van a kedves vendég. Feltölti a szappanadagolót, a WC-papírt, miegymás.
Utána porszívózás és kész. Hát ezt kellene belesűríteni maximum 8 percbe, mert annyi kabin jut egy szobalányra, hogy amúgy az életben nem végezne.
Most mondom a valóságot. Bemegyek, megnézem milyen fajta testnedveket hagyott a vendég az ágyon. Általában ebből kettő van, de akadt már olyan is, ahol vér, vizelet, széklet és sperma is volt. Miután lecserélem az ágyneműt, szembesülök a ténnyel, hogy 67 évesen is menstruálhat egy nő, ugyanis a véres tamponok vagy éppen betétek, illetve bugyik szanaszét hevernek a földön, ágyban, esetleg diszkréten rá van lógatva a tampon az olvasólámpára. Olyan vendég is volt, bár az már egy osztrák hotelben, ahol a 40 körüli nő a véres betétjeit ráragasztotta mindennap a fürdő csempéjére. Miután visszanyelem a hányásom, összepakolok, bemegyek a fürdőbe, ahol már rögtön azzal indítok, hogy lehúzom a WC-t, mert az emberek képességeit meghaladja az, hogy ha felállnak a dolguk végeztével, esetleg megnyomjanak egy gombot. Nem egyszer előfordult az is, hogy a nagydolgot a zuhanykabinba rakták szolidan vagy éppen a mosdókagylóba. Ha nincs semmi, akkor nagyjából áttörlök minden almatúrát, hogy ne maradjon cseppes, ablaktisztítóval átfújom a zuhanykabin üvegét, a porszívózás meg ráér majd, ha látszik. 3 perc. Kész.

Ez nem a WC

14 órától 17:30-ig szabadidőnk volt. Kimehettünk csatangolni ott, ahol éppen állt a hajó vagy aludtunk, esetleg pókereztünk és ittunk. De ez csak akkor volt, ha nem kaptunk valami büntetést, amit természetesen szinte mindig kaptunk. Ezek a következők lehettek: crewmesse, ágynemű raktár, wellness, a személyzeti folyosó vagy a recepció general, esetleg még a főnökök kabinjainak a kitakarítása.
A general azt jelentette, hogy mindent úgy takarítasz ki, hogy aztán az vadonatújnak tűnjön. Minden sarkot kitakarítasz, a plafont lemosod, kipakolsz a szekrényekből és mindent áttörölsz, a padlót fogkefével sikálod, a raktárokban leszeded az összes ágyneműt, törölközőt (nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy egy úszó hotelben vajon ez mennyi textíliát jelent) áttörlöd a polcokat, aztán mindent a szabvány szerint visszapakolsz, úgy, hogy egy kicsit se lógjon ki egyik sem, mert jön a Hausdame, lesöpri az egészet és kezdheted elölről a két órás műveletet. A lényeg, ha büntit kapsz, akkor reggel 5:30-tól egészen este 10-11-ig talpon vagy és másnap ugyanúgy kell menni dolgozni, mivel nincs szabadnap. Egy sem. 
Az esti szerviz előtt mindig volt meetingünk, ahol megbeszéltük a holnapi teendőket. Pl. ha születésnap volt, akkor menni kellett lágy és igen - igen kellemes énekünkkel előadni a nagyon eredeti Happy Birthday to You dalocskát. Annyira fáradtak voltunk minden este, hogy ez inkább gyászénekre hasonlított és olyan nem létező mélységekbe vittük a hangunkat, hogy ha nem értenék mit éneklünk, azt hinnék átkot mormolunk és várnák mikor hozzuk a kecskét vagy a szűz lányt, akit feláldozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Szex, pia, cigi
Minden este ittunk, buliztunk, cigiztünk. A hajó egy fertő. Szodoma és Gomora. Reggel mindenki atom másnapos volt, bár egy idő után már beállt a szervezet az alkoholra és nem volt ilyen probléma. Mi nem a sört vettük rekesszel, hanem a whiskyt.
Hosszútávon ezt így lehetett kibírni, meg a társasággal. Aki leszokott a cigiről még a hajó előtt vagy nem cigizett sosem, az ott rászokott.
Ha már ott tartunk, hogyan lehetett kibírni, szeretnék azokhoz szólni, akik otthon várják nagyon hűséges, nagyon szerető párjukat, amíg Ő a hajón dolgozik, nem csajozik, minden este szépen lefekszik és Skypeon keresztül szerelmes szavak kíséretében suttog jó éjszakát...
A kedves párotok valójában felpróbálja a hajó lehető legtöbb nőjét, amíg ti az esküvői ruhákat próbáljátok és áradoztok anyátoknak, milyen cuki ez a Robi és milyen okos, hűséges és jaj, hogy szeret engem!
Nem állítom, hogy nem szeret téged a párod, de miközben boros üveggel a kezében az aktuális szobalány fenekét paskolja a kabinjában nyögések közepette, nem hiszem, hogy rád gondol.

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon