Előkészületek

Málta közel van, Málta gyönyörű, és Málta nem drága. A Földközi-tenger középső részén helyezkedik el, szigetország és ami nagyon megkönnyíti a munkavállalást az az, hogy az Európai Unió tagállama. Ezen felül, ha valaki megkérdezi miért pont Málta, akkor csak vessen egy pillantást ezekre a képekre és ehhez jön még az is, hogy az angol és a máltai a hivatalos nyelv,tehát nem feltétlenül kell az esős Angliába menni, ha az ember fejleszteni szeretné az angol nyelvtudását.

Itt a reklám helye, mert meg kell említenem az Euworknél dolgozók munkásságát. Nagyon profi a csapat és segítőkészek. Rengeteg fórumot olvastam a máltai munkavállalással kapcsolatban, aminek során arra jutottam, hogy elég, ha az ember felül a repülőre a kinyomtatott önéletrajzaival és két-három napon belül talál munkát. Nyilván nem árt, ha makogunk valamennyit angolul, de nagy általánosságban ezt vontam le a beszámolókból. 

Viszont megnéztem a közvetítő irodák környékét is, hiszen mégiscsak jobb érzés úgy érkezni a szigetre, hogy már van állásom. Így találtam rá az Euworkre, ahol nem kérnek pénzt a közvetítésért, az e-mailekre azonnal reagálnak és rugalmasnak bizonyultak, amikor az első körös angol interjút megoldottuk Skypeon, mivel mi akkor még Ausztriában dolgoztunk, így a személyes megjelenés kissé nehézkes lett volna.

https://www.euwork.hu/

Beregisztráltam a honlapon, másnap már érkezett is az e-mail, hogy hogyan tovább. Hamar elérkeztünk az angol állásinterjú időpontjához, amiből egyébként három volt. Egy az Euworknél dolgozó hölggyel, majd amikor ezen megfeleltünk, következett a máltai közvetítővel, aztán pedig magával a munkahellyel. 

Mondanom sem kell, annyira izgultam, hogy az a bizonyos ősi mesterséget űző hölgy a templomban nem izzadt ennyire. Egyébként is gyűlölöm az interjúkat, ahogy az önéletrajzokat is. Egyik sem alkalmas arra, hogy megmutassa az ember készségeit. Az önéletrajzból nem derül ki mennyire vagy talpraesett, menyire tanulsz gyorsan, mennyire tudsz alkalmazkodni. A papír alapján pl. én a Dunaújvárosi Egyetemen szerzett diplomámmal mehetek a fenébe, ha van egy ugyanúgy gazdászként végzett valamelyik pesti egyetemi riválisom a munkakeresés során, viszont lehet hogy egyébként ő életképtelen és egy teát nem tud megcsinálni anélkül, hogy világméretű katasztrófába ne torkollna én meg lazán cserélek gyújtókábelt a kocsiban az út szélén.

Visszatérve az interjúra, izgultam. Készültem vagy 5 igeidővel, hat soros összetett mondatokkal, mindenféle szakszavakkal, több órán keresztül gyakoroltam a kutyámmal, hogy beszéd közben a másik fél szemébe nézzek. Pl.: "I have been working in Austria for two years, I could prove my ability to be able to work in a team as well as to organize a group of people to work effectively, I'm cheerful, witty, diligent. I can adapt to any situation. I always have plans and if I decide something, then I do it"...etc.

Aztán eljött a rettegve várt interjú időpontja. Pontosan 1 percig tartott a dolog. 

Can you tell me about yourself? - hangzott el a kérdés, majd a harmadik mondatom után közölte a hölgy, hogy köszi elég lesz. Kb. 10 másodpercig masszívan bámultam a monitort, mire sikerült feldolgoznom, hogy oké, megvan, jöhet a következő kör.

A második kör

Angol interjú a máltai közvetítővel

Ettől méginkább féltem, mert olvastam a máltai akcentusról, amihez ugyan hozzá lehet szokni idővel, de nekem erre nyilván nem volt lehetőségem. Nem sok máltai akcentussal találkozom Tirolban, sem Magyarországon. 

Megkaptuk egymás elérhetőségét és az euworkos interjú utáni napon megejtettük ezt is. Rögtön az első mondatot nem értettem, szóval a köszönés után az első az volt, hogy "Repeat, please". A pasi arcmimikájából arra következtettem, hogy tiszavirág életű karrierünk Máltán itt véget is ért. Aztán kedvesen elismételte, majd elkezdtünk beszélgetni. Milyen munkát képzeltünk el magunknak, hol dolgoztunk eddig, milyen terveink vannak...stb. 14 perc volt az egész, életem leghosszabb 14 perce. 

Amikor már lenyugodtam a beszéde teljesen érthető volt, szerintem igyekezett is úgy kiejteni a szavakat hogy megértsük, mert nem sietett, szépen, artikulálva beszélt és egy mondatot kétféleképpen fogalmazott meg. Engem egy tengerparti luxus étterem-bárba rakott, ahol még saját medencéje is van a helynek napozó ágyakkal. Megnéztem a honlapot és elfogott a kétségbeesés. Itt Tirolban van olyan koktél, amit üvegből öntünk ki, feldíszítjük, mintha mi csináltuk volna, a vendég meg agyon dicséri az amúgy 2 éve lejárt mohitót. Azt akarom ezzel mondani, hogy ahol eddig dolgoztam, nem voltak túl nagyok az elvárások, viszont ezt a helyet elnézve akkor is félnék, ha a Ritz hotelben lettem volna főpincér.

 

                                                                 Itt fogok dolgozni

 

 

Kérdezte mikor kezdünk, mondtam, hogy az El Camino miatt májusban tudunk nekivágni. Azt mondta nem gond, később beszélünk a következő lépésről, mivel addig még rengeteg idő van. 

A harmadik kör

Mr. Ray Grech

Nem sokkal később érkezett az e-mail, miszerint, ha nekem is megfelel március 12-én 17:00-kor lesz a következő interjú a hellyel, ahova a Máltai közvetítő a második körös interjú után beosztott. 

Az én szívemnek ez nem való. Három angol nyelvű interjú 2 hét leforgása alatt, úgy hogy előtte a tanáromnak beszéltem csak angolul. Ráadásul még csak fél éve tanulom. Nekem teljesen mindegy, hogy államvizsgáról van-e szó vagy csak fel kell olvasnom egy háromsoros verset az általános iskolai ballagásomon, mindkettőn képes vagyok az ájulás határáig sodorni magamat. Mai napig egy sötét foltként őrzöm az emlékeimben azt a napot, amikor a lámpaláz miatt elfelejtettem verset és szépen artikulálva anyáztam magam 14 évesen a mikrofonba az egész tanári kar és a családtagok előtt. Ezért irigylem a színészeket, pedig biztos sosem múlik el az ő lámpalázuk sem, csak megtanulják kezelni. Szemmel láthatóan én az enyémet még nem tanultam meg elnyomni és a ballagásom napjával szerte is foszlott az álmom, hogy sikeres női cégvezetőként meetingeket tartok majd a 30 éves osztálytalálkozóra egy 1967-es Selby GT500-assal gurulok be.

Már két órával az interjú előtt gyomorgörccsel vártam a cyber találkozást és leteszteltem mindent a számítógépen, nehogy pont az interjú közben történjen valami.

Olvastam egy cikket, miszerint azzal tudok lenyugodni a legkönnyebben, ha főnyereményként gondolok magamra. Tehát valójában nem én veszítek el egy állás lehetőséget, ha rosszul szerepelek, hanem ők hagynak elveszni egy fantasztikus alkalmazottat. Hát ezen olyan jót nevettem, hogy el is múlt egy pillanatra a feszkó. 

Éppen azon gondolkoztam, hogy van-e még időm hányni, amikor felcsendült a Skype jellegzetes csengőhangja. Elővettem a hollywoodi mosolyom és már neki is láttunk a Tell me about yourself résznek. Elmeséltem hol diplomáztam, miért mentem hajóra dolgozni, mindennap németül tanultam, hogy pincér lehessek szobalány helyett, szeretek autót szerelni és utazgatni. Megkérdezték, hogy a párom is jön-e velem és mivel foglalkozik. Mondtam, hogy van pincér, szakács és üzletvezető végzettsége, jelenleg felszolgáló. Megkérdezték együtt szeretnénk-e dolgozni vagy külön, mert akkor neki is tudnak állást biztosítani. Erre a második körben interjúztató közbeszólt, hogy a Levinek már van egy másik helytől ajánlata, én meg kiegészítettem azzal, hogy a hosszú házasság titka a távolság. Ezen nagy örömömre fel is nevettek, oldva a bennem lévő feszültséget. Kérdeztek a mostani feladataimról. Elmondtam, hogy bor ajánlás, étel és ital felszolgálás, utómunkálatok, ital készítés, a vendégek üdvözlése, asztal terítés...stb. Teljesen el voltak ájulva, hogy milyen multifunkciós vagyok, mivel ezekre a feladatokra náluk külön emberek vannak. A pincér kiviszi az italt, de a bartender készíti el. A borszervizt a sommelier intézi. Vannak segédpincérek, akiknek szintén megvan a maguk feladata. Szóval tetszett nekik, hogy be tudnak tenni mindenhova én meg nem akartam lehangolni őket azzal, hogy elmondom, nálunk a borszerviz annyit tesz, hogy a felvizezett 2 eurós kannás bort kiöntöm egy karafba, hogy a vendégek azt higgyék ez egy minőségi hely minőségi borokkal. A koktélkészítés alatt meg annyit kell érteni, hogy kiöntöm az üvegből az előre elkészített Lidl-ben megvásárolt szintén pár eurós koktélnak nevezett színes löttyöket.

Az a legszebb, amikor a Tesla-s, öntelt, pöffeszkedő vendég, aki büszkén ecseteli az asztalnál, hogy mennyi a fizetése, de borravalót azt nem hagy, megrendeli az említett kannás bor minőségű italt és úgy lötyböli, szagolgatja, mintha valami 2009-es Dom Perignon lenne. A nála 100 évvel fiatalabb asztaltársaságának elmagyarázza, hogy mennyire érezni a nedű illatán, ahogyan távozik a szőlő és mintha egy kevés gyümölcs aroma is előbukkanna belőle. A vacsora végeztével megállapítja, hogy ilyen jó bort még sosem ivott. 

Egyéb ezzel a hotellal kapcsolatos sztorikat itt találtok: Ausztria - Reutte

Szóval bölcsen hallgattam és az interjút azzal zárták, hogy jót beszélgettünk, mosolygós és szimpatikus vagyok nekik. 

Túléltem.

Hivatalosan is Máltán dolgozom május 15-től. El se hiszem. 

Kiutazás, albérlet

Kiutazás

Sok lehetőségünk volt a kijutás módjával kapcsolatban, viszont a kutyám (Dominó) eléggé leszűkítette a kört. Repülőre nem akartam ketrecbe feltenni, teletömve gyógyszerrel és plusz 60 000 Ft-ot sem akartam kiadni arra, hogy Lufthansaval menjek, de aki nem feltétlenül akar spórolni és szeretné a kedvencét maga mellett tudni a repülőn azt a komolyabb légitársaságoknál lehetővé tették. 

Aztán ott volt még a csábító gondolat, hogy Olaszországon keresztül eljutni Máltára és közben megállni Nápolyban, Rómában esetleg Szicíliában. Imádok motorozni, mindig terveztem egy komolyabb túrát és most tavasszal akartam nagyobbra cserélni a paripámat, hát akkor miért ne mehetnék azzal, Levi meg Dominó jönnek kocsival, így csinálhatunk egy 3-4 napos túrát Olaszországon keresztül.

Ott van még a költöztetés lehetősége, ahol kisállatot is szállítanak. Itt van egy pár költöztető elérhetősége:

https://www.csomagszallitasmalta.hu/

https://movingservice.hu/nemzetkozi-koltoztetes-arajanlat/?gclid=EAIaIQobChMIgaeW3YDa2QIVUhobCh30sghZEAAYASAAEgInvPD_BwE

https://www.facebook.com/Malta-2-Go-394027251047049/?hc_ref=ARTApPkW7aFKSlsGTQrzxJF_r1wBFOHms6tqmP2O6-pGOLe6bpeUZ5LPfLcjjJLOvuU&fref=nf

Nem nehéz kitalálni, hogy az Olaszországgal egybekötött túrát választottuk. 

Dominó lassan bejárja Európát. Kutya létére volt már Svájcban, Németországban, Olaszországban és Ausztriában. Most megnézi Máltán is a hosszú combú agár lányokat. (Azok a kedvencei) Saját útlevele van, biztosítása és szeretője. Ha létezik a reinkarnáció, egy olyan családba mint a miénk szeretnék újjászületni állatként. Az első cicánkat elvittük egy állat szemklinikára Budapestre, amikor gondjai akadtak a látásával. Mindenhova vittük magunkkal, nyaralni is. Most biztos sokan gondolják, hogy nem vagyunk normálisak, de ennek kellene evidensnek lennie, hiszen felelősséggel tartozunk értük. Nem állatok, családtagok.

Visszatérve Máltára. Itt a máltai magyarok Facebook csoportelérhetősége: https://www.facebook.com/groups/maltaimagyarok/

Ezen felül rengeteg oldal és csoport lesz segítségedre, ha elakadsz valamiben, illetve én is igyekszem segíteni, ha bármilyen kérdésed van.

Albérlet

Erre is vannak csoportok facebookon:

https://www.facebook.com/groups/roomsforrentmalta/?ref=bookmarks

https://www.facebook.com/groups/1704321089795216/?ref=bookmarks

https://www.facebook.com/groups/Accommodationmalta/?ref=bookmarks

Egy héttel a munkakezdés előtt szeretnénk kiérkezni és albérletet nézni, bár azt az információt kaptuk, hogy erre kb. 2 nap is elég, mert hamar találunk, de úgy voltunk vele nem gond, ha felmérjük a terepet egy kicsit.

Beléptem a fent belinkelt csoportokba és belevetettem magam a keresésbe. Fejenként 1300 euró lesz a bevételünk, szóval havi 700 eurót szántunk a lakásra így még ha egyébként élünk is és nyaralunk is félre tudunk tenni havonta, fejenként 150-150 ezer Ft-ot. 

Ezek után meglepőnek számít magyar szemmel, ha azt mondom Málta nem tartozik a magas jövedelmű országok közé, viszont ez nyilván Európai viszonylatban mérve, Magyarországot pedig korántsem sorolnám EU-s kategóriába. Sajnos.

Persze Ausztria után visszaesés, de ha azt nézem, hogy heti 40 órát dolgozom majd és egy ilyen gyönyörű országban fogok élni, számomra ez nem az. Nem minden a pénz. Látni kell a világot és meg kell ismerni az embereket mielőtt megállapodunk valahol. Nem azt akarom mesélni majd az unokáimnak, hogy nem voltam sehol és ledolgoztam az életemet egy olyan munkakörben, amit gyűlöltem, valamint 3-4 évig spóroltam, hogy el tudjak menni egy hosszú hétvégére a Balatonra. Lehet jobban is csinálni az életet. A motort is meghagyom idős koromra így én leszek a legvagányabb nagyi az oviban.

Visszatérve az albérletre, el voltam ájulva tőlük. Mindegyik teljesen felújított, tágas, modern lakás. Egy-kettő úgy nézett ki, hogy inkább be se költöznél nehogy tönkretegyél valamit. Hatalmas tengerre néző teraszok havi 700-tól egészen a csillagos égig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenképpen tengerre néző teraszosat szerettünk volna két szobával nappalival, hogy legyen hely a barátainknak és a családnak, amikor kijönnek hozzánk, azonban mire kiértünk már elkezdődött a szezon és kutyával is nehezebb volt találni, ezért nem nagyon volt lehetőségünk válogatni. Végül egy penthouse lett, 9 km-re Vallettától, a fővárostól, egy szoba plusz nappali.

Kauciót mindenki kér és egy havi bérleti díjat előre. Minimum hat hónapra kötik a szerződést, de jellemzőbb az egy év. 

Rólam
Ausländer

 

Amióta 2015-ben felszálltam egy folyami hajóra dolgozni és világot látni, valami izgalmasabbat átélni, azóta keresem az újabb kalandokat, utazásokat és kihívásokat.

Az oldal elsősorban a Camino miatt jött létre, segítségnyújtás céljából azoknak, akik szintén készülnek az útra. Másodsorban azoknak, akik úgy döntöttek nekivágnak a külföldi munkavállalásnak és hajóra szállnak, Ausztriába mennek, esetleg Málta a célpontjuk.

 

© 2023 by Horváth Virág

Legyél az elsők között, akik értesülnek az új bejegyzésekről
  • White Facebook Icon